Kereken egy hét telt el a
tanfolyam zárása óta, így lassan, de biztosan elérkezett annak az ideje is,
hogy búcsút vegyek Tőletek. Aztán, hogy jövőre ki-hogy-miképp-fogja-e írni a
blogot, az ugye már más tészta, előre nem tudni. Ugyanakkor gondoltam, így a végére
megosztanék Veletek pár gondolatot, hiszen az osztály még csak most alakul,
formálódik. Most gondolkodtok azon, eljöjjetek-e nyílt napra, vajon mivel
tudnak többet adni az Élet-Öröm Programok, mint azok, amelyekkel eddig
találkoztatok, és különben, meg egyáltalán…
Nos, szerény véleményem szerint
egyetlen dolog miatt érdemes megnéznetek a nyílt napot és/vagy eljönni a
tanfolyamra. És ez nem én vagyok, nem a korábbi vélemények, még csak nem is a
blog, hanem egyszerűen egyetlen ember miatt: Önmagatokért.
Hihetetlen sokat
tanultam-tanultunk ezen időszak alatt, rengeteg újdonsággal ismerkedtünk meg, e
mellett pedig egy szuper közösség tagjaivá váltunk. Az egész kilenc hónap alatt
pedig szembenéztünk magunkkal, azzal a ténnyel, hogy mit nem szeretünk
magunkban-magunkon, mit fogadunk el, és mi az, ami rendben van. Azért nyugi,
ilyen is akad J
Néha fájdalmas, sírós-rívós megtapasztalni mindent, magát az Életet, de egy
valami biztos: Úgy távozol a tanfolyamról, hogy tudod, mit-hogy tehetnél, és ha
nem teszed, na az még jobban fog fájni, mert ugye, ha nem fejlődsz, akkor
visszafejlődsz. :) Valahogy így.
Ennyit röviden, bízom abban, ha
megnézitek ezt a kis blogot, vagy a honlapot, eljöttök nyílt napra (gyertek el!), akkor rájöttök,
hogy miért is érdemes Neked-Nektek ezt a kilenc hónapot Önmagatokra fordítani.
Megtérül, ebben teljesen biztos vagyok.
Ui.: Ja,és a kor/távolság nem
kifogás, ugyanis Ustream van, plusz köztünk is volt egyetemista (fiú is, lány
is), két-háromgyerekes szülő, sőt nagymama is! Szóval, ha nekünk ment, Neked
miért ne menne? Kifogásban mindenki rendkívül kreatív tud lenni, de csak
egyetlen kérdés:
Mikor fordítottál utoljára
önmagadra időt?
Na, akkor most itt a lehetőség…
Drága Andi és Drága Jancsi!
Szándékosan, és előre megfontolt
szándékkal ebbe a bejegyzésbe beletettelek Titeket is, hiszen gondoltam ez egyben
ajánlóféle is, illetve köszönetnyilvánítás Felétek. El sem tudom mondani,
milyen sokat kaptam Tőletek az elmúlt hónapokban (talán az eddigi bejegyzések, és a folyamatos szövegelésem mégis elárulta :) ). Hihetetlen, de minden
hétvégén ott lehettem, pedig korábban egyedülálló szülőként egy mozit sem
engedtem meg magamnak, most pedig elszántam magam, és ott lehetettem! Nem is
tudom, melyik pillanatot emeljem ki az egymillió közül, mely sírás-nevetés
adott többet.
Szóval csak egyszerűen köszönöm,
hogy megismerhettelek Titeket, hogy átjárhatott az Élet-Öröm. Visszagondolva
tudom, mennyire keveset adtam magamnak, minden reggel, délben, és este csak az
hajtott, hogy csináljam, haladjak, legyen pénz ennivalóra, csekkekre, és
odaérjek az oviba, meg a munkába… Olyan jó meglátni hogy az élet ennél sokkal
többet tartogat. Hogy a valódi hivatásomba belevágni, bármily félelmetes,
kifizetődő és hogy azok, akik szeretnek, és odafigyelnek, hihetetlen csodálatos
emberek, és amikor velük vagyok, ne munkán agyaljak…
Csak legyek jelen, éljem meg. Ami
sokkal nehezebb, mint azt gondolná az ember.
Köszönöm Nektek, hogy segítetek
utamon.
Hihetetlenül egyszerű, mégis
felemelő érzés csak írni e sorokat, és szimplán csak úgy boldognak lenni, és
örülni ennek.
Köszönöm.
- Máté Brigi -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése