Önismerkedés

Péntek éjszaka van. Aludnom kellene, de valahol az is motoszkál, hogy megírjam ezt a bejegyzést. Mivel nem aludtam el, íme:

A héten több dologgal is kellett szembesülnöm, amit arra vezethetek vissza, hogy a tanfolyamon tanultakat érdemes alkalmazni minden nap, minden percében-vagyis most és most és most és…. most is!, és bizony sokszor igaz az a mondás, hogy a türelem rózsát terem. Ha azt nem is, jó-jobb emberi kapcsolatokat mindenképp. És még valamit: Őszinteséget.

Folyamatosan látom-olvasom-hallom-tapasztalom, ahogy a többiek is rengeteg változáson esnek át, olykor önmaguk sem értve, mi történik. Sok dolog van változóban, és ezt nehéz megemészteni, időt adni neki, elfogadni, megélni… Főleg azért, mert legtöbbször mi vagyunk felgyorsulva, a házi feladatok, az élettörténetek, vagy csak egy-egy flow által és bizony a környezetünk nem mindig reagál úgy, ahogy mi azt szeretnénk. Ráadásul már a legtöbb esetben – azért azzal nem ámítom magam, hogy mindig :P -, hogy ha az egókánk próbálja a hülyeségeit sugallni. De felismerni az egy dolog, tenni vele-általa, elfogadni, és egyúttal nem feltétlen aszerint cselekedni, nos az más.

Én személy szerint a héten rájöttem, hogy két számomra fontos ember, nem feltétlen azonnal úgy gondolkodik, ahogy én. És ezt bizony el kell fogadni, és nem elítélni, és rájuk erőszakolni magam, és a gondolataim… Kevesebb időt töltök a párommal, a barátaimmal, egyszerűen azért, mert magamra figyelek. És mivel ez így van, sokkal jobban megfigyelem önnön reakcióim, és igyekszem ezeket már ésszerűen kezelni.. Nem azonnal felkapni a vizet, ha nem úgy történik valami, ahogy én szeretném, és igyekszem megérteni a másik álláspontját. A héten volt rá példa, hogy nem ment. Hogy miért kell, hogy így legyen. És az elmém súgott: nem jó így, változtatni kell, mondd meg így megy úgy, de hát mit képzel ez magáról.. – semmi kedvesség. És valahogy ki tudtam zárni. Rohadt nehéz volt. De végül a türelem segített. És megoldódott magától, sőt mi több, nyugodtan tudunk beszélgetni arról, hogyan tudunk még több időt, minőségben együtt tölteni… Furcsa, és egyben hihetetlen érzés, hogy ezt így is lehet.

A másik tapasztalás, hogy bármennyire is vannak közeli barátaim, kevesebb időm van rájuk. Nem azért, mert így szeretném, egyszerűen csak azért, mert jó olyanokkal is lenni, akik velem fejlődnek, akikkel ezekről is tudunk beszélgetni, megélni a dolgokat… Ezen felül sokkal többet foglalkozom magammal, és jó befelé figyelni. Jó felfedezni egy olyan én-t, aki mindig is ott volt, és most előbukkant, és egyszerűen csodákat hoz magával…

Persze nem könnyű. Türelmesnek lenni, és egyúttal kiállni. Önmagadért. Azért, aki tényleg vagy. Harc nélkül. Embernyelven. De megvárod, kibírod, elmondod, nehezen, sírva, türelemben… Sok ilyet olvasok mostanság az osztálytársaimnál, sok ilyenről beszélgetünk, és még ennél többet tapasztalunk meg…

Valahogy erősebbek lettek a jó dolgok… A flow: egy mosoly, egy kocka csoki, a jó idő, egy színházi előadás… - egy jó kávé, vagy egy pohár bor a „kávés teammel” .. J

Jó az osztályunk.. jó együtt lenni még azzal is, akit nem látunk, mert nem itt lakik, jó olvasni a hétköznapi dolgokat. Erőt ad.. 

Andi, és Jancsi pedig mindenben támogat, és emberfelettit teljesítenek…

És mellettük ott vannak a csodálatos előadók, akik minden alkalommal újat mutatnak nekünk: Baksa Betti, Mátrai Vanda, Szatory Dávid…

Fúú, bármennyire is sok gondolatot próbálok összeszedni, még több jön a helyére. De még ezt is élvezem, nagyon is!

és előre is elnézést Mindenkitől – ez itt az önreklám helye – kicsit tanfolyamnak, kicsit magamnak, de saját tollból Nektek magamnak mindenkinek…

Jelen

Megélni, s nem feledni,
minden pillanat érted, s veled teremt
rajtad áll, hogy velemész, vagy küzdesz, 
mint Don Quixote, harcolsz
képzelt szélmalmaiddal,
s végül lásd eltelt az élet,
önmagad nélkül.

Néha csak az áramlat kell,
megtaláld, megéld,
vidd hírét belülről szólva,
valódi utad úgyis szél szárnyán szállva
sokszorozza erőd.
most a lét, a lét most van,
néha nehéz, de felemelő,
gyönyörűt hozó
állapot.

Veled megosztom, te megosztod velem,
bizalommal telve,
egy kávé mellett, merre megyünk,
velem tartasz, ha csak egy percre is,
áramlat, mi idesodort, 
élmény volt a javából.
Jelenség, élet öröm,
mi elragadt, s talán
örökre velünk marad.

- Máté Brigitta -