Önismerkedés

Péntek éjszaka van. Aludnom kellene, de valahol az is motoszkál, hogy megírjam ezt a bejegyzést. Mivel nem aludtam el, íme:

A héten több dologgal is kellett szembesülnöm, amit arra vezethetek vissza, hogy a tanfolyamon tanultakat érdemes alkalmazni minden nap, minden percében-vagyis most és most és most és…. most is!, és bizony sokszor igaz az a mondás, hogy a türelem rózsát terem. Ha azt nem is, jó-jobb emberi kapcsolatokat mindenképp. És még valamit: Őszinteséget.

Folyamatosan látom-olvasom-hallom-tapasztalom, ahogy a többiek is rengeteg változáson esnek át, olykor önmaguk sem értve, mi történik. Sok dolog van változóban, és ezt nehéz megemészteni, időt adni neki, elfogadni, megélni… Főleg azért, mert legtöbbször mi vagyunk felgyorsulva, a házi feladatok, az élettörténetek, vagy csak egy-egy flow által és bizony a környezetünk nem mindig reagál úgy, ahogy mi azt szeretnénk. Ráadásul már a legtöbb esetben – azért azzal nem ámítom magam, hogy mindig :P -, hogy ha az egókánk próbálja a hülyeségeit sugallni. De felismerni az egy dolog, tenni vele-általa, elfogadni, és egyúttal nem feltétlen aszerint cselekedni, nos az más.

Én személy szerint a héten rájöttem, hogy két számomra fontos ember, nem feltétlen azonnal úgy gondolkodik, ahogy én. És ezt bizony el kell fogadni, és nem elítélni, és rájuk erőszakolni magam, és a gondolataim… Kevesebb időt töltök a párommal, a barátaimmal, egyszerűen azért, mert magamra figyelek. És mivel ez így van, sokkal jobban megfigyelem önnön reakcióim, és igyekszem ezeket már ésszerűen kezelni.. Nem azonnal felkapni a vizet, ha nem úgy történik valami, ahogy én szeretném, és igyekszem megérteni a másik álláspontját. A héten volt rá példa, hogy nem ment. Hogy miért kell, hogy így legyen. És az elmém súgott: nem jó így, változtatni kell, mondd meg így megy úgy, de hát mit képzel ez magáról.. – semmi kedvesség. És valahogy ki tudtam zárni. Rohadt nehéz volt. De végül a türelem segített. És megoldódott magától, sőt mi több, nyugodtan tudunk beszélgetni arról, hogyan tudunk még több időt, minőségben együtt tölteni… Furcsa, és egyben hihetetlen érzés, hogy ezt így is lehet.

A másik tapasztalás, hogy bármennyire is vannak közeli barátaim, kevesebb időm van rájuk. Nem azért, mert így szeretném, egyszerűen csak azért, mert jó olyanokkal is lenni, akik velem fejlődnek, akikkel ezekről is tudunk beszélgetni, megélni a dolgokat… Ezen felül sokkal többet foglalkozom magammal, és jó befelé figyelni. Jó felfedezni egy olyan én-t, aki mindig is ott volt, és most előbukkant, és egyszerűen csodákat hoz magával…

Persze nem könnyű. Türelmesnek lenni, és egyúttal kiállni. Önmagadért. Azért, aki tényleg vagy. Harc nélkül. Embernyelven. De megvárod, kibírod, elmondod, nehezen, sírva, türelemben… Sok ilyet olvasok mostanság az osztálytársaimnál, sok ilyenről beszélgetünk, és még ennél többet tapasztalunk meg…

Valahogy erősebbek lettek a jó dolgok… A flow: egy mosoly, egy kocka csoki, a jó idő, egy színházi előadás… - egy jó kávé, vagy egy pohár bor a „kávés teammel” .. J

Jó az osztályunk.. jó együtt lenni még azzal is, akit nem látunk, mert nem itt lakik, jó olvasni a hétköznapi dolgokat. Erőt ad.. 

Andi, és Jancsi pedig mindenben támogat, és emberfelettit teljesítenek…

És mellettük ott vannak a csodálatos előadók, akik minden alkalommal újat mutatnak nekünk: Baksa Betti, Mátrai Vanda, Szatory Dávid…

Fúú, bármennyire is sok gondolatot próbálok összeszedni, még több jön a helyére. De még ezt is élvezem, nagyon is!

és előre is elnézést Mindenkitől – ez itt az önreklám helye – kicsit tanfolyamnak, kicsit magamnak, de saját tollból Nektek magamnak mindenkinek…

Jelen

Megélni, s nem feledni,
minden pillanat érted, s veled teremt
rajtad áll, hogy velemész, vagy küzdesz, 
mint Don Quixote, harcolsz
képzelt szélmalmaiddal,
s végül lásd eltelt az élet,
önmagad nélkül.

Néha csak az áramlat kell,
megtaláld, megéld,
vidd hírét belülről szólva,
valódi utad úgyis szél szárnyán szállva
sokszorozza erőd.
most a lét, a lét most van,
néha nehéz, de felemelő,
gyönyörűt hozó
állapot.

Veled megosztom, te megosztod velem,
bizalommal telve,
egy kávé mellett, merre megyünk,
velem tartasz, ha csak egy percre is,
áramlat, mi idesodort, 
élmény volt a javából.
Jelenség, élet öröm,
mi elragadt, s talán
örökre velünk marad.

- Máté Brigitta -

Flow

Tegnap került a kezembe a Fred-faktor című könyv, amely igencsak eltalált. Mondhatom, FLOW élményt okozott az olvasása, és egyúttal a saját valódi gondolataim is a felszínre törtek, és nem hagyták érvényesülni az az iránti aggódást, hogy odaérek-e a gyermekért az oviba, jajj ezt a metrót el kell érnem, és társai. :)

Fred egyébként egy postás, aki jól, ÖRÖMMEL végzi hivatását, vagyis megtesz mindent azért, hogy ő saját magával elégedett legyen, élvezze munkáját. Igen, nem egy álommunka, mert ugye van egy egyenruha, meg rohangálhat a házak között, és kézbesítheti a küldeményeket. Valljuk be, ha csak nem a húsz éve a házunkba járó Józsi bácsi dolgozik a postánál, nem nagyon figyelünk rájuk, a legtöbb esetben nem is foglalkozunk velük, és még kedvesek sem vagyunk túlzottan, max. köszönünk. Hangsúlyozom: a legtöbb esetben, mert momentán én sem tudom, ki a postásunk, szerintem az elmúlt fél év alatt egyszer találkoztam vele.

Szóval visszatérve Fredre, kedves volt, figyelt arra, ki-mikor nincs otthon, félretegye-e a küldeményét, mikor hozza ki, ilyesmikkel kedveskedett. Tehát igazából nem nagy dolgok, még csaknem is lett volna kötelessége, de megtette, mert számára ez fontos volt, így végezte el teljesen azt, amire bízták. Élvezte a Valódi Hivatását.

a Fred faktor - a kiadó linkje

Aztán a könyv kitér arra, hogy igazából rájött, hogy a Fred jelenség, amit Fred-faktornak nevezett el végül, igazából nem is számít ritka kivételnek, mert számos helyen találkozott vele. Megkapunk pár példát a légiutaskísérőn át, a mosodásig, amik mind azt igazolják, hogy az a foglalkozás, amiben vannak, jó nekik, elégedettek vele. Közelében nincsenek a világrengető dolgokhoz, nem is vágynak rá, egyszerűen csak minden nap, minden percében megtesznek mindent azért, hogy élvezzék azt, amit csinálnak. És ugye, ha ezt látja, tapasztalja az ember, akkor visszatérő lesz, és saját maga is formálódik. Ha pedig belül rend van, kifelé is jön, és az hozza magával a jó dolgok tömkelegét.

-          Ti voltatok már olyan üzletben (akár élelmiszerbolt, vagy éppen olyan hely, ahol kevesebbet fordultok meg, könyvesbolt, műszaki cikk üzlet), ahol az eladó rendkívül segítőkész volt, nem mászott rátok, tudta amit kell, figyelmes volt? Nálam voltak-vannak ilyenek, könyvesboltban, kávézóba, és tényleg nem látom azt, hogy erőlködnie kellene az illetőnek azért, hogy megtegye amiért dolgozik, és örömmel is teszi. Egymillió negatív példa is van, de most nem erre szeretném felhívni a figyelmeteket, az elme úgyis azonnal dobálja a példákat - a kis gonosz. :)

Hogy jön mindez a FLOW-hoz, vagyis az Öröm, az Életöröm, az áramláshoz?

Nem tudom, én ezzel kötöttem össze, talán azért, mert számomra az olvasás is flow-élmény. Kikapcsol, elmerülök benne, csakúgy,mint az írásban. Szánjunk időt ezekre, szánjunk időt magunkra! Mindig! Fontos, hogy a mindennapi kötelezettségek, és felelősségek mellett engedjünk meg magunknak egy kis lazulást, ami a miénk. Legyen az egy óra a fürdőkádban, egy edzés, olvasás, rajzolás, festés, kötés, zenehallgatás, túrázás, séta a városban, baráti összejövetel, filmezés, szóval akármi. Nem is kell nagy dolog, csak szerezzünk pozitív élményeket, amelyek felfrissítenek.

Én rájöttem, hogy bár reggel nehezen ébredek, panaszkodok, sokszor hisztizek egy-egy feladat teljesítésénél (ez rendszerint magamban történik), rengeteg flow ér nap, mint nap.

Egy e-mail, egy face-beszélgetés, az Életvezetési Tanfolyamosok sok-sok bejegyzése, és hozzászólása, érdeklődés az írásaim iránt, reggel az óriásszemű gyönyörű lányom ébresztése, és együttlevés, összebújás pár percre, egy csók, egy reggeli kávé, siker a munkában, hirtelen felmerülő dolgok megoldása, egy finom étel, maga a főzés, az esti nyugalom, olvasás akár útközben, írás…

Egyszerűen érthetetlen, hogy amikor látom leírva, milyen egyszerű, de hétköznap sokkal nehezebb megvalósítani azt, hogy az elme által küldött gondolatokra, nem fog sikerülni, nemjó, nincs időd, rossz amit csinálsz, nem érsz oda, utálni fogja, ideges lesz, stb… tudj reagálni. Megkérdezni, hogy tényleg? Vagy csak te gondolod? És igazából nem is úgy van?

Jó sok minden rohant le hirtelen J De nagyon-nagyon élvezem,  és örülök, hogy megtehetem, kiírhatom magamból, magamnak-Nektek.

A mai íráson túl megyek Király Viktor dedikálásra, nekem flow J Méghozzá Emmával! J

Holnap pedig Életvezetési Tanfolyam folytatás, a Valódi Hivatásról! Nagyon érdekel!

Ja, és az is flow, hogy ott lesz vagy 30-35 ember, akikkel csak jó élmények vannak, szóóóval most már befejezhetném ezt a bejegyzést. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy mostantól sokkal gyakrabban fogok jelentkezni!

Ui.: Amúgy kezdem érteni, miért jött létre a Hálafüzet, meg azok a kihívások, hogy 100 napon keresztül ki kell írni, hogy milyen poztívum ért. Ezen időszak alatt rendszerint, ha tényleg odafigyel az ember, rá kell ébredjen,

-          hogy sokkal több jó éri, mint amit észlel,

-          néha ő maga a negativizmus forrása, megjósolja-ítéli előre a helyzetet, embereket,

-          vagy arra ébred rá, mi okoz számára flow-t, miben érzi igazán jól magát,

-          miben kell változtatnia, ha kell.

Nektek van ilyen hálafüzetetek, vagy megjegyzitek, odafigyeltek ezekre?

ui2.: oké, mostmár tényleg befogom. :P

 - Máté Brigi -

és, bár nem írtam, írom le a konkrét neveket, többetekkel is találkoztam, beszélgettem, vagy csak eszébe jutottam az Életvezetési Tanfolyamról, és küldött egy üzenetet: jólesett nagyon és KÖSZÖNÖM! FLOOOW! Imádom ezt a csapatot, a teljeset :)