2015. május 9., szombat

Kedves Életvezetési Tanfolyam 2015-2016, Drága Andi és Drága Jancsi!

Kereken egy hét telt el a tanfolyam zárása óta, így lassan, de biztosan elérkezett annak az ideje is, hogy búcsút vegyek Tőletek. Aztán, hogy jövőre ki-hogy-miképp-fogja-e írni a blogot, az ugye már más tészta, előre nem tudni. Ugyanakkor gondoltam, így a végére megosztanék Veletek pár gondolatot, hiszen az osztály még csak most alakul, formálódik. Most gondolkodtok azon, eljöjjetek-e nyílt napra, vajon mivel tudnak többet adni az Élet-Öröm Programok, mint azok, amelyekkel eddig találkoztatok, és különben, meg egyáltalán…
Nos, szerény véleményem szerint egyetlen dolog miatt érdemes megnéznetek a nyílt napot és/vagy eljönni a tanfolyamra. És ez nem én vagyok, nem a korábbi vélemények, még csak nem is a blog, hanem egyszerűen egyetlen ember miatt: Önmagatokért.

Hihetetlen sokat tanultam-tanultunk ezen időszak alatt, rengeteg újdonsággal ismerkedtünk meg, e mellett pedig egy szuper közösség tagjaivá váltunk. Az egész kilenc hónap alatt pedig szembenéztünk magunkkal, azzal a ténnyel, hogy mit nem szeretünk magunkban-magunkon, mit fogadunk el, és mi az, ami rendben van. Azért nyugi, ilyen is akad J Néha fájdalmas, sírós-rívós megtapasztalni mindent, magát az Életet, de egy valami biztos: Úgy távozol a tanfolyamról, hogy tudod, mit-hogy tehetnél, és ha nem teszed, na az még jobban fog fájni, mert ugye, ha nem fejlődsz, akkor visszafejlődsz. :) Valahogy így.

Ennyit röviden, bízom abban, ha megnézitek ezt a kis blogot, vagy a honlapot, eljöttök nyílt napra (gyertek el!), akkor rájöttök, hogy miért is érdemes Neked-Nektek ezt a kilenc hónapot Önmagatokra fordítani. Megtérül, ebben teljesen biztos vagyok.
Ui.: Ja,és a kor/távolság nem kifogás, ugyanis Ustream van, plusz köztünk is volt egyetemista (fiú is, lány is), két-háromgyerekes szülő, sőt nagymama is! Szóval, ha nekünk ment, Neked miért ne menne? Kifogásban mindenki rendkívül kreatív tud lenni, de csak egyetlen kérdés:

Mikor fordítottál utoljára önmagadra időt?

Na, akkor most itt a lehetőség…


Drága Andi és Drága Jancsi!
Szándékosan, és előre megfontolt szándékkal ebbe a bejegyzésbe beletettelek Titeket is, hiszen gondoltam ez egyben ajánlóféle is, illetve köszönetnyilvánítás Felétek. El sem tudom mondani, milyen sokat kaptam Tőletek az elmúlt hónapokban (talán az eddigi bejegyzések, és a folyamatos szövegelésem mégis elárulta :) ). Hihetetlen, de minden hétvégén ott lehettem, pedig korábban egyedülálló szülőként egy mozit sem engedtem meg magamnak, most pedig elszántam magam, és ott lehetettem! Nem is tudom, melyik pillanatot emeljem ki az egymillió közül, mely sírás-nevetés adott többet.
Szóval csak egyszerűen köszönöm, hogy megismerhettelek Titeket, hogy átjárhatott az Élet-Öröm. Visszagondolva tudom, mennyire keveset adtam magamnak, minden reggel, délben, és este csak az hajtott, hogy csináljam, haladjak, legyen pénz ennivalóra, csekkekre, és odaérjek az oviba, meg a munkába… Olyan jó meglátni hogy az élet ennél sokkal többet tartogat. Hogy a valódi hivatásomba belevágni, bármily félelmetes, kifizetődő és hogy azok, akik szeretnek, és odafigyelnek, hihetetlen csodálatos emberek, és amikor velük vagyok, ne munkán agyaljak…
Csak legyek jelen, éljem meg. Ami sokkal nehezebb, mint azt gondolná az ember.
Köszönöm Nektek, hogy segítetek utamon.

Hihetetlenül egyszerű, mégis felemelő érzés csak írni e sorokat, és szimplán csak úgy boldognak lenni, és örülni ennek.


Köszönöm.

 - Máté Brigi -

2015. május 3., vasárnap

Az utolsók

Van az úgy, hogy nehéz írni. Nincs kedve, ihlete az embernek, vagy egyszerűen olyan nagyon sok minden kavarog benne, hogy elkezdeni sorra venni, megosztani szinte a lehetetlennel egyenlőnek tűnik. Most picit így érzem magam a blog kapcsán, de azért remélem, végül értelmesre sikeredik ez a bejegyzés.
Túl vagyunk rajta. Vége van hivatalosan is a 2014/2015-ös Életvezetési Tanfolyamnak. Fura leírni, főleg mivel az utolsó hét igen intenzíven telt, rengeteg eseménnyel, történéssel, az utolsó két nap pedig annyi érzelemmel, hogy kicsit nehéz összeszedni…

Konzultáció
Ez az, amiről nem nagyon szoktam írni, mert bár az elmúlt hetekben folyamatosan igénybe vettem, mégiscsak überszemélyes dolog. Andi, és Jancsi azon túl, hogy a tanfolyam alatt folyamatosan – értsd: tényleg mindig - rendelkezésre állnak, és igyekeznek segíteni a fejlődésünket, a személyes konzultációk alkalmával tanácsot, segítséget adnak, vagy szimplán csak meghallgatják a sirámokat (a végeláthatatlan sirámokat, szorozva harmincegynehány emberrel). Vagy lecsesznek, és képletesen fenéken rúgnak, hogy miért nem haladsz. Vagy mindezt egyszerre :)

A hét további részét azzal töltöttük, hogy készüljünk a hamarosan bekövetkező vizsgára, amit 1-én még előzetesen elő kellett adni, hogy javíthassunk. A kérdés: Mely területed fejlődött? Esetleg a hivatásod, a kapcsolataid? Vagy csak meg mered élni az érzelmeid? Megtaláltad az álommunkát, vagy végre értékeled, amid van? Mindenki saját maga választhatott, és készült fel. Előadni, emberek  elé kiállni, hitelesen képviselni magad... Nem volt könnyű, és igen, komolyan vettük.
E mellett pedig, mivel most már nem titok, igyekeztünk összehozni a meglepit, és megszervezni, hogy mikor-ki-hogy-merre-hány méter fog történni.
Mindemellett pedig munka, család, mosás-főzés-takarítás, stb… és már péntek is lett, túúúl hirtelen.

Május 1.
Bár hosszú hétvége, ezúttal a pihenés elmaradt, mert egész nap egymást segítettük azzal, hogy az előadásokat, gyakorlatokat meghallgattuk, tanácsokat kaptunk-adtunk, és még a meglepit szerveztük.

Május 2.
A csoportbeosztás szerint érkeztünk a vizsgára, így élesben már csak 5-6 ember előtt adtunk elő. Aztán jött a záróparty, oklevélosztás, még egy icipici együttlét.
Andi hozott egy nagyon cuki bőröndöt, képletesen kifejezve, hogy reméli, kaptunk valamit, amit magunkkal vihetünk a későbbiekben. Az jutott eszembe, hogy igazából mennyi pakkot raktunk le az elmúlt kilenc hónapban, és mondhatni helyette egyet viszünk el, amibe már csak mi magunk pakoltunk-pakolunk. Egyesével, személyes anekdotákkal kaptuk meg okleveleinket, aztán pezsgőzés, evészet-ivászat. Meg persze ők is megkapták meglepit, amivel kifejeztük, milyenek is voltunk, és hogy mennyire jó, hogy az Élet az utunkba sodorta Őket, az Élet-Öröm Programokat. Szándékosan nem írom le, mi volt az, ezt meghagyom a mi kis csoportunknak.


Sok-sok ölelés, kedvesség, beszélgetés, köszönetmondás, hálakifejezés, EGYÜTTLÉT. Aztán pedig irány még táncolni, természetesen kinek-kinek kedve szerinti folyadékmennyiséggel feltöltve J Csodálatos volt együtt lenni, még az utolsó órákban is annyi öröm, kedvesség, szeretet áramlott…

És kicsit fura, de nem érzem a hiányt. Nem érzem, hogy vége van. Valahogy úgy látom, hogy megyünk előre, átalakulunk. Talán nem marad meg mindenki, és a találkozókon nem lesz ott a harmincegynehány ember. Persze az is lehet, hogy most még a túl intenzív, sok-sok élmény hatása van bennem. Talán majd hétvégente, amikor alhatok, de felkelek, mintha mennem kellene valahova, aztán rájövök, hogy nem kell. Vagy, amikor egy cukrászda mellett megyek el, és eszembe jut a rengeteg együtt megivott kávé, vagy éppen narancsos forró csoki. Talán, amikor valaki posztol egy képet, és bevillan egy együtt töltött pillanat, egy ölelés, egy borozás, egy beszélgetés, egy sírás, egy nevetés. Mert tegnaptól ezek már nem most vannak.

Azért… én abban bízom, hogy ilyenkor majd mindig lesz valaki, aki felemeli a telefont, ráír a másikra facebookon, zsepit hoz, ha kell, és elrángat, ha van egy jó program. És tudom, hogy Andi és Jancsi is mindig itt lesz nekünk.

És lehet, hogy mindez már „csak” volt, de VAN tudatosság, jelenlét, szeretet, Élet-Öröm… és végülis ez a tanfolyam lényege, nem igaz?


Köszönöm, hogy itt lehettem, és az én történetembe a tanfolyam volt-ja bekerülhetett, mert ez azt jelenti, hogy megtörtént. És ha valami, akkor a tanfolyam csoda, és ez keveseknek adatik meg. Köszönöm, hogy nekem igen, azokkal az emberekkel, akikkel – legyenek személyesen jelen, vagy Ustreamen, minden hétvégén, vagy csak kevésen, azokkal a trénerekkel, előadókkal, akikről olvashattatok, és persze Andival és Jancsival.

 - Máté Brigitta -