Fantasztikus élményben lehetett
részem szombaton, ugyanis a tanfolyam keretén belül ezúttal dr. Vekerdy Tamás pszichológus
előadásán vehettünk részt, mely nyitott volt a nagyközönség számára is, így jó páran
betekinthettek „kulisszáink mögé”, ha csak egy picit is.
Ha mást nem is, azt biztosan
észrevették, hogy Jancsi kiváló kommunikációs tréningjei használtak, ugyanis
egyöntetűen válaszolt minden tanfolyami résztvevő a kérdésekre, határozott
igennel, vagy nemmel.
Az előadásról elöljáróban csak
annyit tudok nyilatkozni, hogy CSÚCSSZUPER volt! Bár sokszor találkoztam már a
Tanár Úr nevével, és távolról nyomon követtem, és elismeréssel adóztam
munkásságának, ez az előadás jelentősen megerősítette bennem, hogy bizony sosem
lehet tudni, honnan jön a felismerés. Kötetlen, laza, tiszteletreméltó, és
hatalmas tudással rendelkező ember, mindenkinek bátran ajánlom, hogy élőben
látogasson el egy előadásra!
(Önéletrajzot nem írok ide, bocsi
- van sok a neten J
)
A Tanár Úr – kérte, hogy így
hívjuk -, több gyermekkori szakaszról beszélt nekünk, illetve az ezeken belüli
sajátosságokról: Kisgyermekkor (0-3 év
között), óvodás kor, kisiskolás kor, valamint a kamaszkorról. Igazából nagyon nem szeretnék belemenni az elméletbe, mert még sok olvasnivaló vár
rám is ebben a témában, de pár gondolat talán mindenkinek hasznára válik.
Azonban a bejegyzésem kezd hosszúra nyúlni, így két részben osztom meg a
Tisztelt Nagyérdeművel, és kérlek Titeket, hogy javítsatok, mondjátok el a
véleményetek, remélem nem írtam rosszul semmit.
-
Kisgyermekkor: Két elmélet uralkodik ez időtájt; a „legyél,
aki vagy”, és a „legyél, akivé én akarlak tenni”. Utóbbinál jönnek elő azok a
tipikus példák, amikor behatároljuk, hogy ezzel vagy azzal a tulajdonsággal
rendelkezik a gyermekünk. A legkisebbek számára nagyon fontos, a személyes
érzelem a dallamos, ritmikus érintkezéssel. Vagyis, amikor csak
tehetjük, énekeljünk, meséljünk a gyermekeknek, fejből, és érintsük meg,
simítsuk meg a kezét, hangunk ne legyen monoton, hanem dallamos, pl.:
Kodály-Bartók gyermekjátékok. Ez az időszak azért is fontos, mert ha itt meg
tudjuk teremteni a gyermeknek az érzelmi biztonságát, az a kamaszkorban jelenik
meg, mivel gyermekünk ugyanúgy lázadó lesz, mint bármely másik, ám ha el is
indul bulizni, esetleg iszik egy pohár valamit, akkor is önmagától fog leállni.
A legtöbb kamasznál ide vezethető vissza a függőség, a rossz társaságba való
keveredés, de erről később még. Az érzelmi biztonság mellett, amit mi, szülők
adhatunk a gyermekünknek, különösen fontos még tudnunk, hogy az újszülött
ősbizalommal érkezik a világra. Vagyis, nem kérdőjelezi meg senki jóságát,
semmit. Ha ez sérül, az szintén a későbbi életszakaszban fog megmutatkozni.
-
Óvodáskor: Ugorjunk kicsit az időben! Egy felmérés szerint
óvodásokat kérdeztek meg arról, hogy mi a legjobb dolog az oviban. A válasz
egyöntetűen az volt, hogy Amikor anya értem jön! Fontos ez a
visszajelzés, mert bármennyire is jól érzi magát az oviban a gyermek, később
nem szeretne ebbe az időbe visszamenni. Ezért van az, hogy ha megkérdezzük, mi
volt az ebéd/mi volt az oviban; akkor nem, vagy alig válaszol a gyermek. Ő már
a szüleivel akar lenni, nem az oviban megint. Hagyni kell, egymással
foglalkozni, és lehet, hogy csak este, lefekvéskor kezdi el mondani, de
önmagától, hogy a Bence azt mondta, hogy csúnya vagyok, az Andi néni
megdicsért, stb…
Másik fontos dolog a korlátlanság, ami két fontos
dologban jelenik meg – vagy legalábbis kellene-; egyrészt a nyelvben (előbb van
a nyelv kialakulása, hogy megtanulnak beszélni, és utána a gondolkodás), illetve
a mozgásban. Egyikben sem jó, ha korlátozzuk, javítjuk. Példaként a tányért – tányérot szót mondta el a Tanár
Úr. A gyermek érzi, hogy mit-hogy tud kimondani, és bár később ez csiszolódik,
beszéde logikusságának hajnalán még nem jó, ha korlátozzuk.
Ebben a korban különösen fontos szerepe van a meséknek.
Szintén visszatérünk a kisgyermekkori dolgokra, hogy ritmikusan, dallamosan
meséljünk, amennyire lehet, fejből. Egy megszokott mesekönyv alaptörténetét
magunkban elolvasva, felkészülve nekünk is könnyebb elmesélni, így az
élettelibbé, meseszerűvé válik, tele izgalmakkal. Szintén érdemes figyelni,
hogy legyen nyugvópontja a mesének, ne hagyjuk félbe, inkább rövidítsük le,
hogy a gyermek nyugodtan tudjon aludni térni.
Mesekönyv tipp: Ha képes mesekönyvet adunk a
gyermeknek, gazdagon illusztrált legyen, hogy minden részletet láthasson a
gyermek, és ajánlotta A dühös polip
c. mesekönyvet is, mely nyugtató, levezető hatással van a gyermekekre.
Dr. Vekerdy Tamás szerint a látott mese, nem mese. Nem
hagyja a belső képkidolgozást kiteljesedni a gyermekben, hanem kész „tények”
elé állítja, vagyis a külső kép blokkolja a belső képkészítést, ami növeli az
agresszivitást (ez vonatkozik a korai bábszínházas, színházas, és mozis
élményekre is, 5 éves kor előtt nem ajánlott-külső képhez tartoznak még a
képregények is).
Igen, ennyi minden, és még több hangzott el a mintegy
három órás előadás alatt. Remélem senkit nem untattam, hogy leírtam. Az én
észrevételem ennek végén az volt, mint egy óvodás anyukája, hogy még menthető a
gyermek J
Minden korban az, nehogy most pánikoljon mindenki! Volt
rá példa, hogy akkor most elcsesztem… Semmi nincs, amin ne lehetne változtatni!
Hamarosan érkezem a folytatással, a kisiskolás és a
kamaszkor rejtelmeivel, addig is mesékre fel!
Utóirat: A Tanár Úr legújabb könyve nemrég jelent meg,
ajánlom szíves figyelmetekbe- amint odajutok, hogy én is magamévá tegyem, hozok
egy kis ajánlót, rendben? :)
Drága Andinak, és Jancsinak ezúton is óóóriási köszönet a lehetőségért!
-
Máté
Brigi -
