Kedves Életvezetési Tanfolyam 2015-2016, Drága Andi és Drága Jancsi!

Kereken egy hét telt el a tanfolyam zárása óta, így lassan, de biztosan elérkezett annak az ideje is, hogy búcsút vegyek Tőletek. Aztán, hogy jövőre ki-hogy-miképp-fogja-e írni a blogot, az ugye már más tészta, előre nem tudni. Ugyanakkor gondoltam, így a végére megosztanék Veletek pár gondolatot, hiszen az osztály még csak most alakul, formálódik. Most gondolkodtok azon, eljöjjetek-e nyílt napra, vajon mivel tudnak többet adni az Élet-Öröm Programok, mint azok, amelyekkel eddig találkoztatok, és különben, meg egyáltalán…

Nos, szerény véleményem szerint egyetlen dolog miatt érdemes megnéznetek a nyílt napot és/vagy eljönni a tanfolyamra. És ez nem én vagyok, nem a korábbi vélemények, még csak nem is a blog, hanem egyszerűen egyetlen ember miatt: Önmagatokért.

Hihetetlen sokat tanultam-tanultunk ezen időszak alatt, rengeteg újdonsággal ismerkedtünk meg, e mellett pedig egy szuper közösség tagjaivá váltunk. Az egész kilenc hónap alatt pedig szembenéztünk magunkkal, azzal a ténnyel, hogy mit nem szeretünk magunkban-magunkon, mit fogadunk el, és mi az, ami rendben van. Azért nyugi, ilyen is akad J Néha fájdalmas, sírós-rívós megtapasztalni mindent, magát az Életet, de egy valami biztos: Úgy távozol a tanfolyamról, hogy tudod, mit-hogy tehetnél, és ha nem teszed, na az még jobban fog fájni, mert ugye, ha nem fejlődsz, akkor visszafejlődsz. :) Valahogy így.

Ennyit röviden, bízom abban, ha megnézitek ezt a kis blogot, vagy a honlapot, eljöttök nyílt napra (gyertek el!), akkor rájöttök, hogy miért is érdemes Neked-Nektek ezt a kilenc hónapot Önmagatokra fordítani. Megtérül, ebben teljesen biztos vagyok.

Ui.: Ja,és a kor/távolság nem kifogás, ugyanis Ustream van, plusz köztünk is volt egyetemista (fiú is, lány is), két-háromgyerekes szülő, sőt nagymama is! Szóval, ha nekünk ment, Neked miért ne menne? Kifogásban mindenki rendkívül kreatív tud lenni, de csak egyetlen kérdés:

Mikor fordítottál utoljára önmagadra időt?

Na, akkor most itt a lehetőség…

>>> NYÍLT NAPOK<<<

Drága Andi és Drága Jancsi!

Szándékosan, és előre megfontolt szándékkal ebbe a bejegyzésbe beletettelek Titeket is, hiszen gondoltam ez egyben ajánlóféle is, illetve köszönetnyilvánítás Felétek. El sem tudom mondani, milyen sokat kaptam Tőletek az elmúlt hónapokban (talán az eddigi bejegyzések, és a folyamatos szövegelésem mégis elárulta :) ). Hihetetlen, de minden hétvégén ott lehettem, pedig korábban egyedülálló szülőként egy mozit sem engedtem meg magamnak, most pedig elszántam magam, és ott lehetettem! Nem is tudom, melyik pillanatot emeljem ki az egymillió közül, mely sírás-nevetés adott többet.

Szóval csak egyszerűen köszönöm, hogy megismerhettelek Titeket, hogy átjárhatott az Élet-Öröm. Visszagondolva tudom, mennyire keveset adtam magamnak, minden reggel, délben, és este csak az hajtott, hogy csináljam, haladjak, legyen pénz ennivalóra, csekkekre, és odaérjek az oviba, meg a munkába… Olyan jó meglátni hogy az élet ennél sokkal többet tartogat. Hogy a valódi hivatásomba belevágni, bármily félelmetes, kifizetődő és hogy azok, akik szeretnek, és odafigyelnek, hihetetlen csodálatos emberek, és amikor velük vagyok, ne munkán agyaljak…

Csak legyek jelen, éljem meg. Ami sokkal nehezebb, mint azt gondolná az ember.

Köszönöm Nektek, hogy segítetek utamon.

Hihetetlenül egyszerű, mégis felemelő érzés csak írni e sorokat, és szimplán csak úgy boldognak lenni, és örülni ennek.

Köszönöm.

 - Máté Brigi -

Az utolsók

Van az úgy, hogy nehéz írni. Nincs kedve, ihlete az embernek, vagy egyszerűen olyan nagyon sok minden kavarog benne, hogy elkezdeni sorra venni, megosztani szinte a lehetetlennel egyenlőnek tűnik. Most picit így érzem magam a blog kapcsán, de azért remélem, végül értelmesre sikeredik ez a bejegyzés.

Túl vagyunk rajta. Vége van hivatalosan is a 2014/2015-ös Életvezetési Tanfolyamnak. Fura leírni, főleg mivel az utolsó hét igen intenzíven telt, rengeteg eseménnyel, történéssel, az utolsó két nap pedig annyi érzelemmel, hogy kicsit nehéz összeszedni…

Konzultáció

Ez az, amiről nem nagyon szoktam írni, mert bár az elmúlt hetekben folyamatosan igénybe vettem, mégiscsak überszemélyes dolog. Andi, és Jancsi azon túl, hogy a tanfolyam alatt folyamatosan – értsd: tényleg mindig - rendelkezésre állnak, és igyekeznek segíteni a fejlődésünket, a személyes konzultációk alkalmával tanácsot, segítséget adnak, vagy szimplán csak meghallgatják a sirámokat (a végeláthatatlan sirámokat, szorozva harmincegynehány emberrel). Vagy lecsesznek, és képletesen fenéken rúgnak, hogy miért nem haladsz. Vagy mindezt egyszerre :)

A hét további részét azzal töltöttük, hogy készüljünk a hamarosan bekövetkező vizsgára, amit 1-én még előzetesen elő kellett adni, hogy javíthassunk. A kérdés: Mely területed fejlődött? Esetleg a hivatásod, a kapcsolataid? Vagy csak meg mered élni az érzelmeid? Megtaláltad az álommunkát, vagy végre értékeled, amid van? Mindenki saját maga választhatott, és készült fel. Előadni, emberek  elé kiállni, hitelesen képviselni magad... Nem volt könnyű, és igen, komolyan vettük.
E mellett pedig, mivel most már nem titok, igyekeztünk összehozni a meglepit, és megszervezni, hogy mikor-ki-hogy-merre-hány méter fog történni.

Mindemellett pedig munka, család, mosás-főzés-takarítás, stb… és már péntek is lett, túúúl hirtelen.

Május 1.

Bár hosszú hétvége, ezúttal a pihenés elmaradt, mert egész nap egymást segítettük azzal, hogy az előadásokat, gyakorlatokat meghallgattuk, tanácsokat kaptunk-adtunk, és még a meglepit szerveztük.

Május 2.

A csoportbeosztás szerint érkeztünk a vizsgára, így élesben már csak 5-6 ember előtt adtunk elő. Aztán jött a záróparty, oklevélosztás, még egy icipici együttlét.

Andi hozott egy nagyon cuki bőröndöt, képletesen kifejezve, hogy reméli, kaptunk valamit, amit magunkkal vihetünk a későbbiekben. Az jutott eszembe, hogy igazából mennyi pakkot raktunk le az elmúlt kilenc hónapban, és mondhatni helyette egyet viszünk el, amibe már csak mi magunk pakoltunk-pakolunk. Egyesével, személyes anekdotákkal kaptuk meg okleveleinket, aztán pezsgőzés, evészet-ivászat. Meg persze ők is megkapták meglepit, amivel kifejeztük, milyenek is voltunk, és hogy mennyire jó, hogy az Élet az utunkba sodorta Őket, az Élet-Öröm Programokat. Szándékosan nem írom le, mi volt az, ezt meghagyom a mi kis csoportunknak.

Sok-sok ölelés, kedvesség, beszélgetés, köszönetmondás, hálakifejezés, EGYÜTTLÉT. Aztán pedig irány még táncolni, természetesen kinek-kinek kedve szerinti folyadékmennyiséggel feltöltve J Csodálatos volt együtt lenni, még az utolsó órákban is annyi öröm, kedvesség, szeretet áramlott…

És kicsit fura, de nem érzem a hiányt. Nem érzem, hogy vége van. Valahogy úgy látom, hogy megyünk előre, átalakulunk. Talán nem marad meg mindenki, és a találkozókon nem lesz ott a harmincegynehány ember. Persze az is lehet, hogy most még a túl intenzív, sok-sok élmény hatása van bennem. Talán majd hétvégente, amikor alhatok, de felkelek, mintha mennem kellene valahova, aztán rájövök, hogy nem kell. Vagy, amikor egy cukrászda mellett megyek el, és eszembe jut a rengeteg együtt megivott kávé, vagy éppen narancsos forró csoki. Talán, amikor valaki posztol egy képet, és bevillan egy együtt töltött pillanat, egy ölelés, egy borozás, egy beszélgetés, egy sírás, egy nevetés. Mert tegnaptól ezek már nem most vannak.

Azért… én abban bízom, hogy ilyenkor majd mindig lesz valaki, aki felemeli a telefont, ráír a másikra facebookon, zsepit hoz, ha kell, és elrángat, ha van egy jó program. És tudom, hogy Andi és Jancsi is mindig itt lesz nekünk.

És lehet, hogy mindez már „csak” volt, de VAN tudatosság, jelenlét, szeretet, Élet-Öröm… és végülis ez a tanfolyam lényege, nem igaz?

Köszönöm, hogy itt lehettem, és az én történetembe a tanfolyam volt-ja bekerülhetett, mert ez azt jelenti, hogy megtörtént. És ha valami, akkor a tanfolyam csoda, és ez keveseknek adatik meg. Köszönöm, hogy nekem igen, azokkal az emberekkel, akikkel – legyenek személyesen jelen, vagy Ustreamen, minden hétvégén, vagy csak kevésen, azokkal a trénerekkel, előadókkal, akikről olvashattatok, és persze Andival és Jancsival.

 - Máté Brigitta -

A majdnem utolsó…

Megint azzal a szóval kell kezdenem, hogy: Hihetetlen… Hihetetlen, de szinte vége… Már csak a vizsga választ el attól, hogy elengedjük egymást. Ti, akik végigkövettétek az elmúlt kilenc hónapot, láthattátok, milyen kemény munka, mennyi idő és energia áramlott keresztül a sok-sok emberen… Hogy milyen hosszú út vezetett el eddig. Eddig, ami nem más, mint az utolsó tanítással-tanulással telt hétvége.

A kommunikáció

Ez a két napot, a két legfontosabb emberrel tölthettük, Andival és Jancsival, ezúttal a kommunikáció, a time-menedzsment, a vallások, és a csakrák kerültek terítékre. A délelőttöt Jancsi vezényelte – aki még mindig nem nyerte el - méltatlanul – az Oscar díjat a különböző előadásaival, ám mostani alkalommal pár trükkjét leleplezte (így vedd komolyan, csakúgy, mint a pontosságát :D) Najó, nem szekálom tovább, mindketten csodálatosak, ezeket csak azért osztom meg a világhálóval, hogy lássátok, ők is emberek. J

Visszatérve: Jancsi előadásai olyanok, amitől csak nézel, hallgatod, és ámulsz. Pontosan tudja, mikor, milyen hangsúllyal kell, és mit- mondania, hogy éppen milyen kép fog ütni, milyen videót kell levetítenie, hova ül/áll, mikor dob be egy vicces sztorit, és mikor érint meg, mikor adja át a mondandója lényegét. Zseniális forma, és ezt tudja is.

A lényeg, hogy mindezt pontokba szedve megosztotta velünk, hogy az élet különböző területein a lehető legjobb, és tudatos reakciót adhassunk. Amire tehát érdemes figyelni (többek között, hogy pontos legyek):

• -          Keresztnév (jegyzed meg, és beszélgetés alkalmával néha mondd, hogy tudja a másik fél, hogy minden figyelmed az övé)
• -          Őszintén méltasd, indoklással! Nem csak azt mondjuk, hogy csinos vagy, hanem: Jól áll ez a nyaklánc, mert egészen feldobja a ruhádat, színessé varázsolja a kinézeted.
• -          Hagyd, hogy beszéljen, beszéltesd, hogy régi ismerősként köszönjetek el, mert ezt társítja Hozzád a későbbiekben.
• -          Nem ellenkezünk, és mindig magasztaljuk az elért eredményeket. Sosem vagyunk jobbak, többek, mint a másik. Nem hazudunk, csak nem kell felhívni erre a figyelmet.
• -          Három „IGEN”, - Ugye a Ti cégeteknek is az a legfontosabb, hogy a munka időben kész legyen, határidőre? – Ugye, Te is azért dolgozol, hogy mindez a lehető legjobban sikerüljön? – Látom, rengeteget tettél azért, hogy ez a projekt sikerrel záruljon, jól gondolom? – Ezzel már egy síkon érzi magát Veled, tehát megint pozitív érzetet társítanak Hozzád.

Prezentáció és Time-menedzsment

Ha már beszélsz, rendszerint az is előfordul, hogy elő kell adnod vállalkozásoknál pláne, ilyenkor pedig nagyon fontos, hogy mi-mindenre kell odafigyelned:

Legyen humoros, vicces, legyél szakértője a témának (hiszen ettől lesz hiteles), építs kapcsolatot a közönségeddel, tudd, kik ülnek ott, milyen problémájukra tudod a megoldást, kérdezz, dobj be esetleg sztorikat, amitől emberinek érzik az előadást, halk beszéddel érintsd meg őket, és add át az üzeneted, amit többször is elismételsz, és persze a prezentációdban NEM diamentumokra kíváncsiak, úgyhogy ne terheld le őket szövegből avanzsált képekkel, hanem 2-3 dolognál több ne legyen egy dián (ergó egy kép, amin van szöveg, már két dolog, és ugye ez az, amikor a kép maga a dia, nem még a plusz háttér), és ezek kombinációját úgy alkosd meg, hogy végig fent tartod a figyelmed, és még az üzenetedre is emlékeznek. Ugye Mindenki figyelt, és megjegyzett mindent? :)

Csöppet összetett egy előadás készítése, és az arra való felkészülés.

A találkozók, beszélgetések – legyen az üzleti, vagy magánjellegű, óhatatlanul magukkal hozzák a legfontosabb kérdés: Na jó, de mindezt mégis MIKOR és HOGYAN lehet jól összeszervezni? Erre is igyekezett Jancsi válaszolni: Egy jó time-menedzsmenttel, köznyelven: időbeosztással. Állíts sorrendet: Mit csinálsz, és mit szeretnél csinálni (egy oszlopba), és rangsorolj! Nagyon fontos, Fontos, Nem fontos és Egyéb kategóriákat hozz létre, majd a kategóriákon belül is rangsorolj. Aztán jelöld, melyik igényli a Te személyes jelenléted. Amik nem, azok közül mi az, amit kiszervezhetsz (outsourcing)? A többi kuka. Így tényleg azon tevékenységek maradnak meg, amelyekre időt szánsz. S ha ez megvan, akkor jöhet a szigorúan digitális naptár feltöltése. Szeretjük a papír alapú dolgokat, de ott módosítani, esetleg szinkronizálni több eseménnyel, naptárral már körülményes, vagy eleve nem lehetséges.  Még fontos: MINDIG bruttó idővel számolj! Vagyis edzésnél az oda-visszaút és az átöltözés, zuhany is beletartozik!  Ezek alapján, ha megvan minden, akkor először a Nagyon fontos, majd a fontos, és ha van még hely, akkor a nem fontos kategóriákat SORRENDBEN szépen feltöltöd. Valószínűleg a Nagyon fontos és Fontos kategóriánál be is telik a naptár.

Ööö, igen, ezt így mind szombatra. És még levezetésképp öt vallás: kereszténység, iszlám-muszlin, buddhizmus, zsidó hitvallás és  a szcientológia alapjaival, és csodálatos zenei világával is megismerkedhettünk Andiék által.

A vasárnap

Egy alvásnyi idővel később már ismét, ezúttal az utolsó reggelt töltöttük együtt. Mivel előző nap rengeteget okosodtunk, vasárnapra a csakrák maradtak, mint témakör. Hét csakra, hét-szín-világ, melyek mind-mind fontosak az ember életében, minden területnek, s minden életszakasznak jelentése van. Bocsi, de nem fogom felsorolni, mert Google mindenki jó barátja, de az bizonyos, én kevesebbet tudtam a csakrákról, energia-életközpontokról, és igazán hasznos nap volt. Amikor végigértünk mindegyik jellemzőjén (milyen területekre van hatással, milyen betegségeket okozhat az energia elakadása, mire érdemes figyelni), egy meditációt tartott nekünk Andi és Jancsi, amely mind a hetet beindította, mozgásba lendítette, helyére billentette (?); nem is tudom, valahogy mind találó kifejezés. Csodálatos élmény volt megtapasztalni, átérezni, olyan igazi élet-öröm töltött el mindannyiunkat.

Aztán meg rohanás, és szinte csak rádöbbenünk a gép előtt ülve, hogy vége. Van egy vizsgafelkészítő, meg a vizsganap, és ennyi (na jó, meg az ezt követő együttlétnek álcázott buli :) ), de hogy utána mehetünk bele a világba. És bár itt leszünk egymásnak, meg Andiék is nekünk, azért az valahogy már nem ugyanaz, nem a tanfolyam keretein belül történik, és ugye ez az egész lényege:

Hogy tudatosan, figyelemmel, jelenlétben tegyél, élj…

-          Máté Brigi -

Együtt

Hihetetlen, de már április van. Ami egyben jó, mert süt a napocska (már amikor), jön a tavasz, zöld, meg ilyesmi. Ugyanakkor kezdünk szembesülni a ténnyel, hogy a tanfolyam végéhez közeledünk. Mi több, robogunk, hiszen már csak egyetlen hétvégén van, aztán a „rettegett” záróvizsga! Nagyon-nagyon furcsa, hiszen szinte még csak most kezdtünk, most ittuk meg az első kávénkat a sarki cukrászdában, még csak most kérdezgettük egymás nevét… No, de mielőtt jönne a zsepiszezon (arra még ráérünk), gondoltam beszámolok, mi is történt-történik velünk mostanság.

Érintés, Cantienica

Most hétvégén is érdekes, és tartalmas témákat kaptunk. Szombaton az Érintésről tanulhattunk, Lancsin Zsuzska vezetésével, vasárnap pedig Nesztler Judit vezetett be a Cantienica világába. A szombat egészen érdekes volt, minimális elmélettel, és rengeteg gyakorlattal telt. Megkülönböztettük a támogató, terapeutás, érzéki, és erotikus érintést, hogyan, és milyen hatással van ránk, és a másikra. Igen, jól gondoljátok, ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy feküdtünk, és simiztük egymást. Nyugalom, ruhában, és szigorúan vezetéssel. Mint egy masszázsóra, csak egész nap tartott J

„Kopogsz.

Csend van. 

Tudod, hogy van ott valaki.

Kopogsz újra. Semmi. Illetve, mintha valami mégis...

Talán halkan kopogtál. Vagy keveset. Talán nem hallja. Vagy alszik.

Ha van elég időd, újra kopogsz, kitartóan. Hosszan, röviden, kicsit hangosabban...

Eldöntötted, hogy találkozol vele. Lehet, hogy csak idő kell.

A testünk is ilyen. Van odabent valami, valaki. Az érintésekkel megismerhetjük.

Talán még keveset „kopogtál”. Talán nem hallja. Vagy alszik.

Lehet, hogy csak idő kell.

Ha eldöntötted, hogy találkozol vele… érdemes.”

-          Lancsin Zsuzska -

De tanulságos volt, hiszen a nap végén sokan jeleztük, hogy nehéz elfogadni az érintést, nehéz beengedni a szeretetet, mások figyelmét az életünkbe, és sokan még mindig nehezen figyelünk oda magunkra. Sokkal, de sokkal hamarabb adunk, minthogy magunknak örüljünk, és ne utasítsuk vissza a jót. Mert ugye az ember rendszerint nem a jót, a szeretetet látja-kapja, hanem a rosszat, és ez remekül beépül az életünkbe. Arra figyelni pedig, hogy mennyi-de mennyi csoda, szép van magunkban, mennyi mindent kapunk, és nem azért,mert adunk, nos az tényleg igazi jelenlétet és tudatosságot követel. Nekem sokadjára is bebizonyosodott, hogy mennyire fontos az odafigyelés, és hogy ezt hányszor nem tettem meg. Na, nem állítom, hogy fél méterrel a talaj felett járok, és magam vagyok a zen, de azért van változás, jó irányba, és ahogy magamra figyelek, fordítok magamra időt, annyira jó dolgokat hoz. Pedig az én napom is 24 órából, gyerek, munka, ésatöbbi. Szóval még a végén kiderül, hogy tanultam valamit :P

Na, kicsit eltértem. Vasárnap pedig délelőtt számomra egy teljesen új területet mutatott be Judit, a Cantienica ugyanis megnevezése szerint: Medencetréninggel kombinált alakformáló és testtartásjavító program Svájcból, nőknek és férfiaknak egyaránt. A délelőttünk arról szólt, hogy meghallgattuk, honnan is indult, miről szól e mozgásforma, aztán belevágtunk a tornába. Azt hiszem, még a jógához sem tudom hasonlítani, mert még annál is kevesebbet mozogtunk legalábbis kívülről. Ez a legbelsőbb izmokkal foglalkozik, tehát ilyesmik hangoztak el: „ szorítsd össze az ülőgumóid”, „kösd össze a külső szemhéjad a fej hátuljával, és húzd arra, kifelé”, ezen felül megtanultuk a helyes ülő, - és álló testtartást.

Pontos, és még szebb megfogalmazásban így:

„A program legfontosabb jellemzői:

·         a medencealapi izomzat tudatos használata és beépítése a gyakorlatokba,

·         a gerinc kétirányú függőleges nyújtása,

·         a mélyizomzat "hálózatos összekötése",

·         dinamikus lazítás és nyújtás.”

Ami számomra fontos információ volt, és innen is visszaigazolta a tanfolyam létjogosultságát, és eredményességét, hogy bizony legnagyobb százalékban mindennemű betegség hátterében az egó, a tudat áll. Persze a genetika, meg egyéb is benne van a pakliban, de a saját testünkre való odafigyelés, és a kedvenc szavunk: a tudatosság hihetetlenül befolyásolja a fizikai érzetünket is.

Ráadásul a medencetornán kívül többek között futás, -és járástechnika, lábtréning, stb. is található, szóval érdekes volt.

Ezúton is köszönjük a lehetőséget, önmagamtól szerintem sose mentem volna el ilyesmire, szóval igen jó megtapasztalni ezeket. Ezért is érdemes felkelni vasárnap reggel, pedig annyira nagyon jó lenne néha még csak öt percet aludni. J

Együtt

És a bejegyzés címe azért is lett Együtt, mert vasárnap délután a csapatka kivonult – több részletben – a Margitszigetre, és piknikeztünk, beszélgettünk. Együtt voltunk. A rengeteg nevetéssel tarkított perceken túl, evészet-ivászat mellett, a plédszomszédok énektudásának meghallgatásán kívül komolykodtunk is. Buddha egyikünkből sem lett, ez azért kiderült, mint ahogy az is, hogy sosem tudni, kiből-mikor jön ki a nehézség, mikor ébred rá saját folyamatára: Nem értékelem magam, nem csinálom, nem akarom, sértett vagyok, kell kapcsolat, nem kell, jóban vagyok magammal, nem vagyok jóban, van időm, pontosabban szánok magamra, nem szánok, és így tovább. Igen, mindezt április majdnem közepén. Ugyanakkor nagyon jó volt ezeket hallgatni, megosztani, Andi és Jancsi pedig mindenre válaszolt, elindított az úton, sokunkat pedig megerősített, hogy igenis saját magadon kívül az égegyadtavilágon SENKI, de szó szerint SENKI nem fog tenni magadért. És mennyire vagy hiteles kifelé, ha magad nem cselekszel?

Csak egy példa, ami megragadt, mert a mozgás terén nekem is van fejlődnivalóm: Hogyan is szeretnél egy jó kapcsolatot, jó pasi meg mindennel, amikor Te magad nem csinálsz semmit a gép előtt ülésen kívül? – és itt nem a szétgyúrtra gondolok, bár valakinek az a zsánere, hanem csak szimplán arra, hogy gyakorlatilag elvárjuk, hogy igenis adjon magára, és nem baj, ha ismeri az edzőterem szót, és nem csak a Google-ről.

Nagyon feltöltött a délután, igazi együttlét, pozitív energia, szeretet, élet-öröm…

Valahogy így. Hétvégén ismét együtt, ezúttal időbeosztás, és prezentáció lesz a téma, az utolsó tanulós szombat-vasárnapon végig Andiékkal.

Meg kávéval, mert az elmaradhatatlan. :)

 - Máté Brigi -

Tavasz és megújulás, ÉÖP módra

Azt mondják, hogy az elmúlt héten többféle természeti jelenség befolyásolta mindennapjainkat. Újhold, Napfogyatkozás, a Tavasz első napja, és a tavaszi Napéjegyenlőség. Testileg-lelkileg ezerféle módon mutatkoztak meg: fejfájás, a megújulásra való vágyódás, a kifelé mozdulás, lelki gondjaink feldolgozása, kinél éppen hogy.

Test és lélek

Nálunk is megjelent, a tanfolyamon egyre többen élünk a konzultációk lehetőségével, e mellett pedig kitárjuk szívünket-lelkünket-testünket az újdonságok felé. Ebben pedig óriási segítséget ad nekünk Andi és Jancsi, mivel rengeteg gyakorlati napot szerveznek nekünk, úgyhogy az önismereten túl, életünk megújítását egyéb területeken is folytathatjuk. Legutóbb táplálkozási és stylist napjaink voltak, ezúttal pedig az Egészség került a központba. Szombaton a Life1 Corvinba látogattunk el, ahol többféle óránk is volt, és bizony, még az edzettebbek is elfáradtak! J

Napüdvözlő jóga, kettlebell, spinning, trx, stretching, pilates. Igen, ezeket mind kipróbáltuk – oké, semmi nem volt kötelező, és nagyon-nagyon odafigyelt ránk minden kedves tréner (én pl. a trx-et meghagytam másoknak :D ), de azért 6 óra mozgás az akkor is 6 óra mozgás. Ugyanakkor fantasztikus volt ennyi mindennel megismerkedni, számomra a legnagyobb élmény a napüdvözlő jóga jelentette, bár a mozgásom azt hiszem azzal vetekszik, ahogy az elefánt és a porcelánbolt, tudjátok… No igen, bevallom töredelmesen, egyáltalán nem, vagy csak olyan picikét foglalkoztam a mozgással, pláne rendszeressel, hogy reggel elviszem Emmát oviba, este meg elhozom. Vagyis: nullát. Szóval rám is rám fért rendesen a mozgás, és jól is esett, úgyhogy a táplálkozás tudatosítása mellett erre is nagyon fontos odafigyelni, én pedig elkezdtem utánanézni, milyen lehetőségek vannak a környékemen.

Köszönjük!

Ezúton is nagyon köszönjük Schubert Andinak, Kozma Nikinek, Vallus Anettnak, Fejes Jancsinak és Márkin Petinek ezt a napot, és hogy végigkísértetek minket, és persze Corvin Life1-nek a lehetőségért és a finom salátáért, ami majdnem életmentő volt délután J

A Vasati

Vasárnap pedig két nagyszerű előadó érkezett hozzánk. Nesztler Angéla, aki a Vasati térrendezéssel ismertetett meg minket, valamint Krakk Vera, aki a recall healinget és biologikát mutatta be nekünk.

A délelőtt nagy figyelemben telt, számomra nagyon érdekes volt, hogy melyik a saját egyéni égtájunk, hogyan érdemes lakásunkat/házunkat berendezni, és miképp lehet a jó energiákat Vastu démon segítségével érvényre juttatni, míg a negatívaktól elhatárolódni. Biztosan volt már olyan mindenkinek, hogy valahol nem érezte jól magát, ezért átrendezte a szobát, vagy akár el is költözött adott helyről. Nos, ez lehet emiatt is.

A Vasati, a spirituális térrendezés ősi indiai tudomány, amely Vastu démonra alapoz. Ő az, akit az istenek teremtettek, hogy békét teremtsen, minden háborúban ő nyerjen. Amikor ez megtörtént, és már nem volt dolga, az istenek elhatározták, hogy jó démonná teszik, és ő lesz a házak és lakások védője. Ezért is van az, hogy a feje mindig északra, a koronacsakra felé, míg a lába délre, a gyökércsakra felé mutat. Azon túl, hogy Angéla volt olyan kedves, és mindenkinek kiszámította az egyéni égtáját, egyikünknek az alaprajzán végigmutatta és elmagyarázta az egyes égtájak jelentését, illetve annak lehetőségét, hogyan-miképp lehet az ott lévő energiákat erősíteni, vagy éppen semlegesíteni.

Az egyik leghasznosabb információ például az volt, hogy ha csak nem építtetjük házunkat, akkor abba a történetbe költözünk bele, amiből az előző tulajdonos/bérlő eljött, legyen az válás, vagy éppen babavárás. Sőt, ha bérlünk egy lakást, akkor ezen energiák a tulajdonos lakásból is áradnak, és ugyanúgy fontos, hogy ő miért adta ki adott ingatlant, vagy az ő lakása milyen energiákkal rendelkezik. Ezért aztán célszerű egy tértisztítással kezdeni, és ez után rendezkedni, amit csak lehet. A négy elem Föld, Tűz, Víz, Levegő, ezek színei, sok apró lehetőség, virágok, mécsesek, mind-mind változtatnak otthonunk energetikáján.

Recall Healing és a Biologika

Bevallom töredelmesen, hogy itt keveset jegyzeteltem, annyira odafigyeltem Krakk Vera előadására. Úgyhogy a pontosítások érdekében érdemes utána olvasni, mert elsőre mindent nem jegyeztem meg.

Rengeteg újdonsággal szolgáltak, például, hogy mennyire fontos a fogantatás előtti és utáni időszak is, mennyi későbbi betegség, szorongás, vagy éppen esemény következhet be. És hogy ezeknek van feloldása, így akár ezek meggyógyulnak.

E mellett pedig szintén fontos, hogy valamennyi betegség valamilyen esemény „feldolgozása”. Vagyis a hármas: lélek - > agy - > test nagyon fontos szerepet játszik. Minden esemény, amely érzelmeket vált ki, amin kattogunk, igyekszünk feldolgozni, ám az agy egy idő után túlterhelődik, ezért ezt „lepakolja” a testre. Nos, ilyen feldolgozódik, de bizonyos betegségekben mutatkozik meg. A Biologika tudományába is belekóstolhattunk, ezt pedig Barnai Roberto munkája, a Szerv Atlasz foglalja össze kiválóan, ez kapható magyarul, érdemes megnézegetni, milyen esemény, hol fejti ki hatását.

És ami utána jött..

Annak még nincs vége, ugyanis vasárnap lesz a Sikeres Vállalkozás Indítás Szeminárium, amelyre nagyon készülünk, a főpróba sikeres volt, alig várjuk, jöttök? J

Most ennyi fért a bejegyzésbe, megint nem sajnáltam a karaktereket. Menjetek, és ha nem is vásároltok, élvezzétek a napsütést, és tegyetek meg mindent, de legalább egy keveset a tudatos táplálkozásért, mozogjatok, élvezzétek az életetek minden pillanatát, teljes jelenlétben.

-          Máté Brigi -

Kétharmad és az élet gyakorlati oldala

Húúú, jó rég nem írtam! No, de majd most.

Kezdjük az elején, mégpedig azzal, hogy beléptünk a tanfolyam utolsó részébe, ami azt jelenti, hogy pár hétvége és egy záróvizsgát követően befejezzük közös jelenlétünket, legalábbis ebben a formában. Ami egyfelől pozitív, mert szabad hétvégék, másfelől meg ugye, egy csöppet összeszoktunk, reggeli kávék, stb. Belegondolva fura lesz, de ugye a jelenlét lényege éppen az, hogy nem gondolkozunk,meg szomorkodunk előre, hanem a MOST-ot élvezzük, méghozzá nagyon.

Tehát, mint említettem, volt vizsgánk, amivel lezártuk a kétharmadot. Pénzügyi rész, írásbeli és szóbeli, és a különféle gyakorlatok fogalmak ismerete. Meg kell mondjam, tanultunk rá, együtt is, meg kidolgozott tételek keringtek, szóval készültünk rá tényleg. :)

A harmadik rész pedig nem más, mint gyakorlat, amiről már most kisregényt lehetne írni! Andi és Jancsi annyi mindent leszervezett nekünk, ami hihetetlen, ráadásul az emberek nagy része nem is tenné meg magáért. (Én legalábbis nem tettem volna meg szerintem, és ezt le merem írni őszintén.)

Március 7-8-at már e szerint kezdtük el, méghozzá táplálkozási hétvégét tartottunk. Korábban volt külön Egészségtudatos Szeminárium, ám itt erre most mi kaptunk 1,5 napot, Kozma Niki és Márkin Peti előadásában, rengeteg hasznos, és fontos információval.

A számtalan szakmai tudásanyag mellett alapdolgokra is rávilágított, amit bizony rengetegen elhanyagolunk, ilyen például három dolog az étrenddel kapcsolatban:

-          Jobban érzed magad egy jó étrenddel, helyes táplálkozással,

-          Jobban teljesítesz sportokban (igen, a mozgással összefügg),

-          Jobban nézel ki

Ezeknek pedig egyszerre kellene harmóniában működniük. Tegye fel a kezét, aki ilyen szupertudatosan táplálkozik, és mozog? Ugye? Kevesen.

E mellett sokakat eltérítenek a közhiedelmek, a család, a kondícionáltságunk, röviden: befolyásolhatóak vagyunk.

•   „Egyél még, kisfiam/kislányom!” – Ezt a mondatot biztosan sokszor hallottuk már, pedig igazság szerint, ha már 80%-ig telítettek vagyunk, nem kellene a teljes jóllakottságig tömni magunkat.
•   Aztán: Reggelizz úgy, mint egy király! – Tényleg, feltétlenül jólesik Neked, a szervezetednek?
•   Az esti evés hízlal. Persze, ha felfalod a fél konyhát, de tudatosan összeválogatva azért lehet enni. Mindig minden a mértéken, a mértékletességen múlik.
•   Nagyon sok hatás ér minket a különböző médiumok által, melyik joghurtot együk, milyen kekszet vegyünk, ez mind-mind befolyásol, és nem feltétlen a jó irányba.
•   Kevés folyadék: Átlagosan kg/30ml folyadékot kellene fogyasztanunk naponta, ami persze növelhető, főleg, ha rendszeresen sportolunk.

Mivel táplálkozástudományból annyi szaktudomány van, mint égen a csillag, ezért én nem nagyon mélyednék bele, viszont annyi mindent le lehetne írni, hogy csuda… :)

Hogy ne csak azt mondjam, amik érnek, és mit rontunk el, megosztom Veletek A siker receptjét!

-          Táplálkozás 70%

-          Mozgás 30%

-          Kiindulópont helyes értékelése, Reális, konkrét célok kitűzése

(vagyis, hogy nem kell koplalni, meg alultáplálni magunkat, ne fogyni akarjunk, hanem egy jó, ideális étrendet találni elsősorban)

-          Időpont hozzárendelése

-          Igyekezet (folyamatosság)

-          Naplózás (figyelni azt, hogy mikor nem tartottuk esetleg be, és néha szabad tartani bűnözéseket :) )

E mellett pedig íme pár lépés, ami segíthet a kezdetekben:

1.       Első fázis: Problémás ételek elhagyása 30 napig (mindenféle gabona, tejtermékek, cukor, hüvelyesek)

2.       Teszteld azokat, amelyeket visszavezetsz (2-3 naponta csak egy ételt, egyszeri fogyasztással, hogy vált-e ki valamilyen tünetet)

3.       Tartsd az étrendedet!

4.       Céljaid szerint szabad testre az étrendet: hízás, fogyás, testkompozíció

5.       Mérj! Ellenőrizz és tesztelj (vezess ételnaplót)

Fontos egy jó étrend kialakítása, amire odafigyelünk, ám ezt megtalálni, a saját életünknek megfelelőt, nem könnyű, ezt már fent is láthatjuk, de meghálálja szervezetünk. Hihetetlen, mennyire oda kell figyelni életünk ezen területére is, pedig a legtöbben indítunk egy kávéval, és majd egyszer csak valamikor eszünk. Amit sajnos a testünk csak egy bizonyos ideig tolerál, főleg, ha még nem is mozgunk.

Így telt a hétvégénk jelentős része. Nagyon sok még bővebb tudással, amiből még szeretnék majd megosztani Veletek, de elsőre ez is elég.

Yurkov

A nőnapi délutánunk pedig – a Férfiak kedvességén túl, virágon, és sütin kívül – egy rendkívüli élménnyel is gazdagodhattunk, Kovács Orsolya, a Yurkov márka alapítója tartott nekünk előadást, színekről, típusokról. Nos, tetszett mindenkinek! Egyesével megnézte, kinek, milyen évszak áll közel, milyen színeket hordhat, és bizony voltak meglepődések! Nagyon-nagyon élveztük!

A színek jelentése, a szabásminták, vonalak, alkatok, tényleg minden centi számít, nagyon sok gyakorlattal telt ez a délután, még hajszíntippeket is kaptunk, aminek hatására az évek óta viselt vörösem barnára váltottam, és szeretem. :)

Annyi élmény, és információ áramlott át rajtunk, hogy most így nem is tudom, mit hagyok ki, pedig Peti előadásából rengeteg kimaradt, de hozok nemsokára pár könyvet, amibe érdemes belenézegetni ezzel kapcsolatban.

Röviden (?) ennyi most. Ja! A végére hagytam még egy szuper dolgot:

Sikeres Vállalkozásindítási Szemináriumunk lesz március 29-én, ahol abban a megtiszteltetésben van részem, hogy én is előadhatok marketinggel kapcsolatban. (juhhúúú) 

A részleteket >>>ITT<<< találjátok, jelentkezzetek, mert fogyatkoznak a helyek, bár a Ustream-re még lecsaphattok! :)

-          Máté Brigi -

Univerzum jövet-menet

-          avagy hétköznapok hálójában -

A hétvégén megint tanfolyam, úgyhogy két nap teljes tudatosságban telik. Vagy legalábbis igyekszünk, mert vasárnap már a második harmadot zárjuk. Bizony, hihetetlen, de igaz, lassan, biztosan közeledik a vége. Fura ezzel szembesülni, mert bár gyakorlatban kb. 20 napja ismerjük egymást, az életben az hónapokat tesz ki. Hosszú idő, sok-sok mélységgel, örömmel, élettel, és hogy stílusos legyek: programokkal is :).

Még nem az elmúlt hétvégéről szeretnék Nektek beszámolni, de meg kell mondjam, hogy dr. Szondy Máté és Dudvai Jancsi mindketten kitettek magukért, felkészültek, és rengeteget adtak. Máté a tudatosság megélését mutatta be egy újabb szemszögből, amiben találtunk még mindig és megint újat; Jancsi pedig az EMK, az EgyüttMűködő Kommunikációt mutatta be többek között. Csodás napok voltak és persze érkezik majd rendes beszámoló is.

De most a hétközbenről mondanék pár szót. Hogy lássátok, nem mindig rózsaszín felhő, meg ilyesmi az élet. Attól, hogy tanuljuk, tudatosodunk, meg itt vagyunk a tanfolyamon. De látványos eredmények vannak. Ugyanakkor néha, pont úgy, mint bárki más, teljesen lekerülünk a gödör aljára, siránkozunk, támadunk, veszekszünk, legyen szó a párunkról, a főnökünkről, barátunkról, gyerekünkről. Az viszont biztos, hogy talán van annyi előnyünk, hogy ha mást nem, legalább valakinek siránkozunk egy sort, ami közben mi magunk ráébredünk saját valónkra, saját igazságunkra. Valami ilyesmi történt velem is a héten, és nagyon hálás vagyok az univerzumnak, hogy Drága Andit, és Jancsit az utamba sodorta, és lehet őket telefonon zaklatni :) És, hogyha kell, Oscar díjas alakítás keretén belül küldd el a sunyiba Jancsi, vagy éppen valami simihangon beszélnek akkor, amikor erre van szükség. Kiválóak vagytok. 

Oké, ennyit róluk, jöhet a szenvedés:

A hétközben

Nem tudom, ki hogy van vele, de tudatosság ide vagy oda, az ember hócipője, a nemlétező (vagy létező) testrészével együtt tele van. Úgy mindennel. Ez kijöhet egy életterületen, akár többön is. Nem találod a helyed, támadsz, veszekedsz, és ezt kapod vissza. Lehet, hogy a másik is ebben a cipőben jár, bár ez akkor és ott annyira nem érdekel, hogy nagyon.

Aztán egyszercsak felébredsz. Nem leszel jobb kedvű, nem oldódnak meg a dolgok, de mégiscsak történik valami. Benned. Mert rájössz, hogy valami nem stimmel, egyáltalán „nem oké”. És ez az a pont, ami, ahogy egyre tudatosabb vagy, és egyre többet figyelsz magadra, a gondolataidra, a reakcióidra, az életed eseményeire, a kapcsolataidra, vagyis mindenre, egyre hamarabb jön el.

Amikor pedig a felismeréssel szembesülsz, megszületik Benned a változásra való igény, a hajlam, hogy másképp legyen. Ez nyilván a jóra vonatkozik. Közben meg mehet a rettegés, hogy mit rontasz el. Minek mi lesz a következménye.

És tudjátok mi a helyzet? 
Ha van bátorságotok, és erőtök, ha csak pici is, vagy még annál is kevesebb – nekem nagyon nehéz volt -, segítséget kérni, megbeszélni, akkor menni fog! Mert bármennyire is egyedül érzed-gondolod magad, ez az esetek 99,9999999… % -ban nincs így!

Én egy kérdést kaptam: Őszintén, így gondolod a dolgokat? (Tényleg, teljesen őszintén?) Akkor ezt fogod képviselni. És pontosan az fog történni, aminek adott pillanatban történnie kell, ami számodra a legjobb.

És tényleg így történt…

Szóval univerzum köszi. Nem mondom, hogy überjó leszek, vagy nem követek el hibákat, vagy néha nem adok teret az egómnak, de valahol már bennem van, meg Bennetek is, kiben erősebben, kiben kevésbé, hogy igenis, ami van, az akkor és ott, vagyis itt és most a lehető legjobb, ami csak lehet.

Most valahogy így…

Bocs, új kedvenc Matthew Morrison, szóval Őt „kell” hallgassátok, ez a két dal szólt folyamatosan a bejegyzés megírása alatt :)

 - Máté Brigi -

Érem itt, pofon ott – avagy szenvedés mesterfokon

Na igen, érdekes hétvégét töltöttünk együtt január utolsó szombat-vasárnapján, mely egyetlen téma köré épült: a szenvedés köré. Azért is volt érdekes, mert az előtte lévő pénzügyes kicsit a realitás talajára terelt, ez viszont ismét magunkra, legbelülre irányította a figyelmet. Méghozzá kőkeményen.

Jancsi kezdte, fokozatosan felépítve, kérdésekkel, enyhébb témákkal, de mire eljött a vasárnap délután, igencsak benne voltunk a lecsóban. Azt hiszem, erre nincs jobb kifejezés. J

Persze azért nem kell sajnálni, elvégre éppen ezért vagyunk a tanfolyamon.

A szenvedés

Hogyan, és milyen módokat találunk ki arra, hogy minél tovább szenvedhessünk?

Jobb, ha mindenki leül: Nagyon sokszor (nem mondom, hogy mindig, de a legtöbbször) mi magunk teremtjük meg a kínlódást. Egyszerűen mesterei vagyunk.

Pár példa: tévénézés, vásárlás, evés, ivás, mások istápolása (magunk helyett, mert az könnyebb), sportolás, főzés, stb. Nyilván ezek nem azok, amikor élményszerűen űzzük őket, hanem figyelemelterelésként, ami közben ezen kattog a kis fejecskénk.

A megoldás:

Együtt lenni a fájdalommal, merni megélni, hinni abban, hogy a szenvedésnek van vége. Ez rendkívül nehéz dolog. Szembenézni azzal, ami fáj, ami bánt. Hogy elfogadjuk, hogy ez most így van. És hogy nem kell, hogy a következő pillanatban legyen. Megfigyelni önmagunkat, és számot vetni nap végén az aznap történtekkel, a kínzó gondolatokkal. Ugye, hogy nem könnyű? A világ legjobb kifogása pedig, hogy de mikor, mert Neked nincs rá időd. Nem is lesz, ha nem szánsz rá, ez a szomorú.

És a tanfolyamon egy dolgot mond el mindig Andi és Jancsi (az összes többin kívül, de ez a legfontosabb):

Bármennyit ücsöröghetsz a stúdióban, a jó társaságban, jelenlétben hétvégente, minden a gyakorlaton múlik. Hogy megcsinálod-e, amit kérnek. Belemész-e, átgondolod-e? Ha nem, ők nem vesztenek. Csak Te nem fejlődsz előre, hanem visszafelé. És utána meg jön a csodálkozás, hogy már megint bosszús vagy, meg nem megy semmi, meg különben és egyáltalán. Van azért ebben igazság, így a félidőn túl elég jól látszik. Betegségek, nem jövök, nem figyelek, stb.

A megoldás kettő – a Flow:

A szenvedés ellentéte a flow, vagyis azok az élmények, amelyek örömet okoznak. Ezeket is érdemes jó alaposan górcső alá venni. Mely tevékenységeket szeretünk, és melyeket kevésbé, mi az, ami annyira fúj, hogy nagyon? Ezt az élet minden területén szét lehet nézni. Legyen szó az otthoni takarításról, vagy a munkáról. Utóbbival igen sokat foglalkoztunk-foglalkozunk a Valódi Hivatás témakörében is.

Mi az, amit szeretsz? Ha ezek megvannak a kérdés: hogyan tudnál ezekbe még több élményt csempészni? Lehet, vagy ezek nagyon szuperjó dolgok? Van olyan, amit esetleg kevésbé szeretsz, de átgondolva igazából tehetnéd még jobbá, élvezetesebbé? És mely tevékenység az, ami bár örömet okoz, totál haszontalan, és nem is a kedvenceid közé tartozik? Fájdalmas, de lehet a többi, igazán jó flow-s tevékenységedre több időt tudnál szánni, ergó Te magad is jobban lennél.

Aztán jönnek a kevésbé kedvelt dolgok, vagy olyanok, amik a lista végén vannak: Pl.: otthoni takarítás, nyűg vagy élmény? Van olyan része, amit utálsz? Meg tudod szervezni, hogy ne Te csináld? Esetleg a párod, vagy takarítót hívni alkalmanként, vagy át lehet fordítani élménnyé, mondjuk a legnagyobb gyerekre rábízható, és felügyelettel ő is fontosnak, és hasznosnak érezheti magát? Ezek persze csak példák, de a kiszervezéseken sok múlik! J

Ugye, hogy kemény dió?! Kókuszdió, mert az neccesebb, mint a sima…

Igen, ezzel telt a hétvégénk, kőkemény szembenézéssel magunkkal. Meditációval. És az utána követő felismerésekkel. Aztán, hogy ez fejben marad, vagy vesszük a fáradtságot, no meg a bátorságot, hogy szembenézzünk vele – netalán még házit is írjunk -, az megint egy  másik kérdés.

Talán éppen ideillő filmajánló, elvégre Hawking-nak is van oka a szenvedésre, de nem arra koncentrál...

Volt még egy nagyon fontos momentuma a hétvégének, nevezetesen a vendégelőadónk. Ezúttal Balzsay Károly tisztelt meg minket azzal, hogy eljött hozzánk, és önmagáról, az ökölvívásról, a kudarcokról, és alapvetően a kitartásról beszél nekünk-velünk. Csakúgy, mint korábbi előadóink, akikről már olvashattatok, egyszerűen csodálatos élményt kaptunk, köszönjük, Andi, Jancsi, és persze Karcsi!

Ez az ember valami félelmetes, és kivételesen nem azért, mert valószínűleg a másodperc törtrésze alatt le tud ütni J. Hanem, amiket átélt, ahogy megéli a dolgait, az csodálatos. Egyrészt picit egy állat, mert üt-vág, és még élvezi is, másrészt pedig olyan kudarcokból állt fel, ami sokakat meghátrálásra késztetne. Például, meccs közben érzi, hogy jaj, baj van a fülemmel. Ja, csak beszakadt a dobhártyája, nincs, pont. Akkor megyünk anélkül tovább. Ja, a kezem furcsa, ja, eltört. Ok, meggyógyul, megyünk tovább. Igen, betegség, rák, majdnem olyan, mint a megfázás, kemó után megyünk tovább. Szédületes! Ha valakin látni az élet teljes megélést, akkor az ő. Családos, megy, vonul, edzőként már az ifjakat készíti fel remélhetőleg az olimpiára (ez az álma), és egyszerűen megy tovább. Volt valami, ami most, jelenleg, adott pillanatban nincs. Arra kell koncentrálni, ami van, és ott a mostban bizony remek dolgok vannak. Nem is tudom, mit mondjak még róla, hiszen a neten sok infó elérhető, de a személyes találkozás szerintem mindannyiunkat elvarázsolt és nagy löketet adott a hétvége témájában is ahhoz, hogy szembe merjünk nézni a kihívásokkal, szenvedésekkel, és örömökkel! Köszönjük!

Valahogy így vagyunk most. Megint hétvége, Dudvai Jánost, és dr. Szondy Mátét „kapjuk” ezúttal, nagyon kíváncsian várom.

-          Máté Brigi -

Pénz-Ügy

Merthogy a pénz igenis ügy, főleg manapság. Válság, hitelek tömkelege, megélhetési gondok, és a legérdekesebb az, hogy gyakorlatilag e mögött is mi magunk állunk. Vagy éppen előtte.

A hétvége különösen izgalmasnak ígérkezett: Egyfelől végre EGYÜTT voltunk, másrészt pedig mindenkit érdekelt, mi újat tudnak nekünk mondani Jancsiék (Andi, Jancsi és Ádám). Jelentem: tudtak újat mondani-mikor nem? J

 Konkrétan szombat délelőtt pár ember kivételével senki nem tudott alapfogalmakra válaszolni. Kicsit el voltunk kényelmesedve, amiről igen gyorsan leszoktunk a kamatos kamat, részvény, jegybank meg ilyen kedves kis cuki fogalmak hallatán (amiket nekünk kellett –volna elmondani). Jancsi beledobott a mélyvízbe. Örülünk, hogy látunk, szeretünk, és akkor most tanuláááás! Ja,meg vizsga, és ez is vizsgakérdés, meg ez is, meg ez is, most figyeljetek, és holnap majd jön Ádám, és – és –és … !

Ezt így, másfél hónap kihagyás után, reggeli két kávén túl igen nehéz volt megemészteni. J

Délután pedig egy könnyed, laza dokumentumfilm, a Zeitgeist első részét tekinthettük meg az I., a II. világháborúról, valamint a World Trade Center körüli politikai, és pénzügyi szövetkezésekről. Tanulságos, kemény, és érdekes volt összességében, és a mélyvíz talán jót is tett, és rávilágított számos dologra, hogy a média mikor-mit közöl, hogyan teszi, kinek vannak a kezében a szálak.

ZEITGEIST FILM

És itt jött egy nagyon fontos mondat, ami a vasárnapunkat megalapozta:

„Olyan a kapcsolatod a pénzzel, amennyit tudsz róla.” <<< - IGEN! Sajnos, vagy sem, ezzel egyet kell értsek, főleg miután jött Ádám előadása.

Jóval szárazabb, keményebb prezentációra számítottam Jancsi felvezetője után, de szerencsére pozitívan csalódtam. Pár fontos szempontot adott nekünk, amelyekkel gazdagabbak lettünk, mert már tudunk róluk, tanulhatunk, ezekre odafigyelünk, ami ha nem is azonnal, de a későbbiekben anyagi hasznot hozhat nekünk.
1. A pénzzel való viszonyod: Mindenkinek vannak pénzügyei, még a háztartásbelieknek is, max. ők más pénzét osztják be. Fel kell ismerned, Te hol tartasz éppen. Írd le, kalkulálj, számolj, jó vagy, hová mehetnél tovább vagy ahogy azt tippként kaptuk, írhatsz levelet is a pénznek, vagyis a lényeg: ideje ezt a kapcsolatot is komolyan venned, és megismerned (ez kicsit horoszkóposan hangzik, de tényleg így kellene csinálni).
2. Ha ezeket meghatároztad, jöhetnek azok, amelyekkel a továbbiakat megalapozod:

Hogyan tovább, milyen úton indulhatok el e felé?

Ha pedig ez a két alaplépés megvan, akkor érdemes feltérképezni képességeinket, és az ehhez szükséges (akár csak kiegészítő) tudást megszerezni. Mert ugye a képesség ott eleve, a tudás „csak” hozzájöhet.

Aztán pedig ismét lehet továbblépni. Ádám megismertette velünk Jordan Belfort  (A Wall Street Farkasa kapcsán ismerős lehet, az ő története volt az alapja ) négy alaplépését.

1. VÍZIÓ – Ez minden esetben az elsődleges! LÁSD magad előtt, ahová el akarsz jutni. Nem a célt, hanem, hogy az, amit szeretnél, már megvan, és élvezed előnyeit. Pl.: Fogyni akarsz öt kilót, akkor nem azt képzeled el, hogy fogyni akarsz, hanem, hogy már lefogytál, és milyen jól áll a régi farmerod. Ez az amikor az előre iszol a medve bőrére. J
2. HITRENDSZER – Itt jönnek be a korlátok, hiedelmek, kondícionáltságok. Amit a szüleid, a tanárok, a környezeted, a barátaid, a szomszéd néni a fejedben elültetett kis bogárkák. Neked kell erősnek lenned, és elhinned, hogy képes vagy rá.
3. MEGFELELŐ ÁLLAPOT – Hangulat, és tudatállapot, hogy tudj változtatni, előremenni.
4. STRATÉGIA – Vagyis a célok, részcélok meghatározása, ehhez szükséges eszközök, tudás feltérképezése; a jelenlegi helyzettől a vízióban látottakig történő eljutás gyakorlati lépései.

Ugye, hogy ugye?! Biztos vagyok benne – sőt tuti Ádám is az, de majd azért megkérdezem Tőle is – hogy ezeket mindenki hallotta már, olvasott is róla, talán el is kezdte, aztán valahol-valamikor elvesztette ezeket. Nos, akkor jöhet újra, erősebben, a pénz kezét el nem engedve! J

Könyvek: 

• A Wall Street farkasa
• Gazdag papa, szegény papa
• Kisvállalati marketingbiblia (ez nekem is megvan, és sokat forgatom, hasznos!)
• Bagolyvár kiadós könyvek (pl.:Cashflow négyszög)
• Kezdj a miérttel
• Steve Jobs

Ezeken túl, amiért nagyon hálás vagyok még, hogy itt lehettem, kicsit tanultunk a befektetésekről is, amivel kapcsolatban három nagyon fontos fázis van:

1. Kockázati (minimalizálni, de mindenképpen felkészülni, hogy bekövetkezhet, akkor is, ha szerinted nem fog)
2. Profit fázisa (első lépés a nullszaldó, aztán jöhet a továbblépés, a profit termelése, az üzlet bővítése)
3. Cél elérés fázisa (hozam realizálása, célok, víziók elérése – ez lehet havi összeg, vagy elképzelés megvalósítása is pl.)

És persze azért is hálás vagyok, mert megerősítést kaptam, hogy amit kigondoltam, az írás egész jó irány. Valljuk be, azért ezt nem rossz hallani J

A másik, vagy inkább sokadik, hogy megint együtt voltunk. Jókedvvel, kávéval, kis hullámvölgyekkel, de mégiscsak: EGYÜTT.

Most pedig ismét hétvége, ezúttal szenvedést ígértek nekünk, és egy újabb remek vendéget, Balzsay Károlyt, aki a kitartásról fog velünk beszélgetni. Várjuk Őt is szeretettel, Ádámnak pedig ezúton is köszönet a vasárnapod ránk való áldozásáért!

 - Máté Brigi -