A majdnem utolsó…

Megint azzal a szóval kell kezdenem, hogy: Hihetetlen… Hihetetlen, de szinte vége… Már csak a vizsga választ el attól, hogy elengedjük egymást. Ti, akik végigkövettétek az elmúlt kilenc hónapot, láthattátok, milyen kemény munka, mennyi idő és energia áramlott keresztül a sok-sok emberen… Hogy milyen hosszú út vezetett el eddig. Eddig, ami nem más, mint az utolsó tanítással-tanulással telt hétvége.

A kommunikáció

Ez a két napot, a két legfontosabb emberrel tölthettük, Andival és Jancsival, ezúttal a kommunikáció, a time-menedzsment, a vallások, és a csakrák kerültek terítékre. A délelőttöt Jancsi vezényelte – aki még mindig nem nyerte el - méltatlanul – az Oscar díjat a különböző előadásaival, ám mostani alkalommal pár trükkjét leleplezte (így vedd komolyan, csakúgy, mint a pontosságát :D) Najó, nem szekálom tovább, mindketten csodálatosak, ezeket csak azért osztom meg a világhálóval, hogy lássátok, ők is emberek. J

Visszatérve: Jancsi előadásai olyanok, amitől csak nézel, hallgatod, és ámulsz. Pontosan tudja, mikor, milyen hangsúllyal kell, és mit- mondania, hogy éppen milyen kép fog ütni, milyen videót kell levetítenie, hova ül/áll, mikor dob be egy vicces sztorit, és mikor érint meg, mikor adja át a mondandója lényegét. Zseniális forma, és ezt tudja is.

A lényeg, hogy mindezt pontokba szedve megosztotta velünk, hogy az élet különböző területein a lehető legjobb, és tudatos reakciót adhassunk. Amire tehát érdemes figyelni (többek között, hogy pontos legyek):

• -          Keresztnév (jegyzed meg, és beszélgetés alkalmával néha mondd, hogy tudja a másik fél, hogy minden figyelmed az övé)
• -          Őszintén méltasd, indoklással! Nem csak azt mondjuk, hogy csinos vagy, hanem: Jól áll ez a nyaklánc, mert egészen feldobja a ruhádat, színessé varázsolja a kinézeted.
• -          Hagyd, hogy beszéljen, beszéltesd, hogy régi ismerősként köszönjetek el, mert ezt társítja Hozzád a későbbiekben.
• -          Nem ellenkezünk, és mindig magasztaljuk az elért eredményeket. Sosem vagyunk jobbak, többek, mint a másik. Nem hazudunk, csak nem kell felhívni erre a figyelmet.
• -          Három „IGEN”, - Ugye a Ti cégeteknek is az a legfontosabb, hogy a munka időben kész legyen, határidőre? – Ugye, Te is azért dolgozol, hogy mindez a lehető legjobban sikerüljön? – Látom, rengeteget tettél azért, hogy ez a projekt sikerrel záruljon, jól gondolom? – Ezzel már egy síkon érzi magát Veled, tehát megint pozitív érzetet társítanak Hozzád.

Prezentáció és Time-menedzsment

Ha már beszélsz, rendszerint az is előfordul, hogy elő kell adnod vállalkozásoknál pláne, ilyenkor pedig nagyon fontos, hogy mi-mindenre kell odafigyelned:

Legyen humoros, vicces, legyél szakértője a témának (hiszen ettől lesz hiteles), építs kapcsolatot a közönségeddel, tudd, kik ülnek ott, milyen problémájukra tudod a megoldást, kérdezz, dobj be esetleg sztorikat, amitől emberinek érzik az előadást, halk beszéddel érintsd meg őket, és add át az üzeneted, amit többször is elismételsz, és persze a prezentációdban NEM diamentumokra kíváncsiak, úgyhogy ne terheld le őket szövegből avanzsált képekkel, hanem 2-3 dolognál több ne legyen egy dián (ergó egy kép, amin van szöveg, már két dolog, és ugye ez az, amikor a kép maga a dia, nem még a plusz háttér), és ezek kombinációját úgy alkosd meg, hogy végig fent tartod a figyelmed, és még az üzenetedre is emlékeznek. Ugye Mindenki figyelt, és megjegyzett mindent? :)

Csöppet összetett egy előadás készítése, és az arra való felkészülés.

A találkozók, beszélgetések – legyen az üzleti, vagy magánjellegű, óhatatlanul magukkal hozzák a legfontosabb kérdés: Na jó, de mindezt mégis MIKOR és HOGYAN lehet jól összeszervezni? Erre is igyekezett Jancsi válaszolni: Egy jó time-menedzsmenttel, köznyelven: időbeosztással. Állíts sorrendet: Mit csinálsz, és mit szeretnél csinálni (egy oszlopba), és rangsorolj! Nagyon fontos, Fontos, Nem fontos és Egyéb kategóriákat hozz létre, majd a kategóriákon belül is rangsorolj. Aztán jelöld, melyik igényli a Te személyes jelenléted. Amik nem, azok közül mi az, amit kiszervezhetsz (outsourcing)? A többi kuka. Így tényleg azon tevékenységek maradnak meg, amelyekre időt szánsz. S ha ez megvan, akkor jöhet a szigorúan digitális naptár feltöltése. Szeretjük a papír alapú dolgokat, de ott módosítani, esetleg szinkronizálni több eseménnyel, naptárral már körülményes, vagy eleve nem lehetséges.  Még fontos: MINDIG bruttó idővel számolj! Vagyis edzésnél az oda-visszaút és az átöltözés, zuhany is beletartozik!  Ezek alapján, ha megvan minden, akkor először a Nagyon fontos, majd a fontos, és ha van még hely, akkor a nem fontos kategóriákat SORRENDBEN szépen feltöltöd. Valószínűleg a Nagyon fontos és Fontos kategóriánál be is telik a naptár.

Ööö, igen, ezt így mind szombatra. És még levezetésképp öt vallás: kereszténység, iszlám-muszlin, buddhizmus, zsidó hitvallás és  a szcientológia alapjaival, és csodálatos zenei világával is megismerkedhettünk Andiék által.

A vasárnap

Egy alvásnyi idővel később már ismét, ezúttal az utolsó reggelt töltöttük együtt. Mivel előző nap rengeteget okosodtunk, vasárnapra a csakrák maradtak, mint témakör. Hét csakra, hét-szín-világ, melyek mind-mind fontosak az ember életében, minden területnek, s minden életszakasznak jelentése van. Bocsi, de nem fogom felsorolni, mert Google mindenki jó barátja, de az bizonyos, én kevesebbet tudtam a csakrákról, energia-életközpontokról, és igazán hasznos nap volt. Amikor végigértünk mindegyik jellemzőjén (milyen területekre van hatással, milyen betegségeket okozhat az energia elakadása, mire érdemes figyelni), egy meditációt tartott nekünk Andi és Jancsi, amely mind a hetet beindította, mozgásba lendítette, helyére billentette (?); nem is tudom, valahogy mind találó kifejezés. Csodálatos élmény volt megtapasztalni, átérezni, olyan igazi élet-öröm töltött el mindannyiunkat.

Aztán meg rohanás, és szinte csak rádöbbenünk a gép előtt ülve, hogy vége. Van egy vizsgafelkészítő, meg a vizsganap, és ennyi (na jó, meg az ezt követő együttlétnek álcázott buli :) ), de hogy utána mehetünk bele a világba. És bár itt leszünk egymásnak, meg Andiék is nekünk, azért az valahogy már nem ugyanaz, nem a tanfolyam keretein belül történik, és ugye ez az egész lényege:

Hogy tudatosan, figyelemmel, jelenlétben tegyél, élj…

-          Máté Brigi -

Együtt

Hihetetlen, de már április van. Ami egyben jó, mert süt a napocska (már amikor), jön a tavasz, zöld, meg ilyesmi. Ugyanakkor kezdünk szembesülni a ténnyel, hogy a tanfolyam végéhez közeledünk. Mi több, robogunk, hiszen már csak egyetlen hétvégén van, aztán a „rettegett” záróvizsga! Nagyon-nagyon furcsa, hiszen szinte még csak most kezdtünk, most ittuk meg az első kávénkat a sarki cukrászdában, még csak most kérdezgettük egymás nevét… No, de mielőtt jönne a zsepiszezon (arra még ráérünk), gondoltam beszámolok, mi is történt-történik velünk mostanság.

Érintés, Cantienica

Most hétvégén is érdekes, és tartalmas témákat kaptunk. Szombaton az Érintésről tanulhattunk, Lancsin Zsuzska vezetésével, vasárnap pedig Nesztler Judit vezetett be a Cantienica világába. A szombat egészen érdekes volt, minimális elmélettel, és rengeteg gyakorlattal telt. Megkülönböztettük a támogató, terapeutás, érzéki, és erotikus érintést, hogyan, és milyen hatással van ránk, és a másikra. Igen, jól gondoljátok, ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy feküdtünk, és simiztük egymást. Nyugalom, ruhában, és szigorúan vezetéssel. Mint egy masszázsóra, csak egész nap tartott J

„Kopogsz.

Csend van. 

Tudod, hogy van ott valaki.

Kopogsz újra. Semmi. Illetve, mintha valami mégis...

Talán halkan kopogtál. Vagy keveset. Talán nem hallja. Vagy alszik.

Ha van elég időd, újra kopogsz, kitartóan. Hosszan, röviden, kicsit hangosabban...

Eldöntötted, hogy találkozol vele. Lehet, hogy csak idő kell.

A testünk is ilyen. Van odabent valami, valaki. Az érintésekkel megismerhetjük.

Talán még keveset „kopogtál”. Talán nem hallja. Vagy alszik.

Lehet, hogy csak idő kell.

Ha eldöntötted, hogy találkozol vele… érdemes.”

-          Lancsin Zsuzska -

De tanulságos volt, hiszen a nap végén sokan jeleztük, hogy nehéz elfogadni az érintést, nehéz beengedni a szeretetet, mások figyelmét az életünkbe, és sokan még mindig nehezen figyelünk oda magunkra. Sokkal, de sokkal hamarabb adunk, minthogy magunknak örüljünk, és ne utasítsuk vissza a jót. Mert ugye az ember rendszerint nem a jót, a szeretetet látja-kapja, hanem a rosszat, és ez remekül beépül az életünkbe. Arra figyelni pedig, hogy mennyi-de mennyi csoda, szép van magunkban, mennyi mindent kapunk, és nem azért,mert adunk, nos az tényleg igazi jelenlétet és tudatosságot követel. Nekem sokadjára is bebizonyosodott, hogy mennyire fontos az odafigyelés, és hogy ezt hányszor nem tettem meg. Na, nem állítom, hogy fél méterrel a talaj felett járok, és magam vagyok a zen, de azért van változás, jó irányba, és ahogy magamra figyelek, fordítok magamra időt, annyira jó dolgokat hoz. Pedig az én napom is 24 órából, gyerek, munka, ésatöbbi. Szóval még a végén kiderül, hogy tanultam valamit :P

Na, kicsit eltértem. Vasárnap pedig délelőtt számomra egy teljesen új területet mutatott be Judit, a Cantienica ugyanis megnevezése szerint: Medencetréninggel kombinált alakformáló és testtartásjavító program Svájcból, nőknek és férfiaknak egyaránt. A délelőttünk arról szólt, hogy meghallgattuk, honnan is indult, miről szól e mozgásforma, aztán belevágtunk a tornába. Azt hiszem, még a jógához sem tudom hasonlítani, mert még annál is kevesebbet mozogtunk legalábbis kívülről. Ez a legbelsőbb izmokkal foglalkozik, tehát ilyesmik hangoztak el: „ szorítsd össze az ülőgumóid”, „kösd össze a külső szemhéjad a fej hátuljával, és húzd arra, kifelé”, ezen felül megtanultuk a helyes ülő, - és álló testtartást.

Pontos, és még szebb megfogalmazásban így:

„A program legfontosabb jellemzői:

·         a medencealapi izomzat tudatos használata és beépítése a gyakorlatokba,

·         a gerinc kétirányú függőleges nyújtása,

·         a mélyizomzat "hálózatos összekötése",

·         dinamikus lazítás és nyújtás.”

Ami számomra fontos információ volt, és innen is visszaigazolta a tanfolyam létjogosultságát, és eredményességét, hogy bizony legnagyobb százalékban mindennemű betegség hátterében az egó, a tudat áll. Persze a genetika, meg egyéb is benne van a pakliban, de a saját testünkre való odafigyelés, és a kedvenc szavunk: a tudatosság hihetetlenül befolyásolja a fizikai érzetünket is.

Ráadásul a medencetornán kívül többek között futás, -és járástechnika, lábtréning, stb. is található, szóval érdekes volt.

Ezúton is köszönjük a lehetőséget, önmagamtól szerintem sose mentem volna el ilyesmire, szóval igen jó megtapasztalni ezeket. Ezért is érdemes felkelni vasárnap reggel, pedig annyira nagyon jó lenne néha még csak öt percet aludni. J

Együtt

És a bejegyzés címe azért is lett Együtt, mert vasárnap délután a csapatka kivonult – több részletben – a Margitszigetre, és piknikeztünk, beszélgettünk. Együtt voltunk. A rengeteg nevetéssel tarkított perceken túl, evészet-ivászat mellett, a plédszomszédok énektudásának meghallgatásán kívül komolykodtunk is. Buddha egyikünkből sem lett, ez azért kiderült, mint ahogy az is, hogy sosem tudni, kiből-mikor jön ki a nehézség, mikor ébred rá saját folyamatára: Nem értékelem magam, nem csinálom, nem akarom, sértett vagyok, kell kapcsolat, nem kell, jóban vagyok magammal, nem vagyok jóban, van időm, pontosabban szánok magamra, nem szánok, és így tovább. Igen, mindezt április majdnem közepén. Ugyanakkor nagyon jó volt ezeket hallgatni, megosztani, Andi és Jancsi pedig mindenre válaszolt, elindított az úton, sokunkat pedig megerősített, hogy igenis saját magadon kívül az égegyadtavilágon SENKI, de szó szerint SENKI nem fog tenni magadért. És mennyire vagy hiteles kifelé, ha magad nem cselekszel?

Csak egy példa, ami megragadt, mert a mozgás terén nekem is van fejlődnivalóm: Hogyan is szeretnél egy jó kapcsolatot, jó pasi meg mindennel, amikor Te magad nem csinálsz semmit a gép előtt ülésen kívül? – és itt nem a szétgyúrtra gondolok, bár valakinek az a zsánere, hanem csak szimplán arra, hogy gyakorlatilag elvárjuk, hogy igenis adjon magára, és nem baj, ha ismeri az edzőterem szót, és nem csak a Google-ről.

Nagyon feltöltött a délután, igazi együttlét, pozitív energia, szeretet, élet-öröm…

Valahogy így. Hétvégén ismét együtt, ezúttal időbeosztás, és prezentáció lesz a téma, az utolsó tanulós szombat-vasárnapon végig Andiékkal.

Meg kávéval, mert az elmaradhatatlan. :)

 - Máté Brigi -