Az első hétvégén túl

 Az első nagy levegővétel majdhogynem újjászületve. Azonnal és elsőként azt kell megjegyeznem,hogy ez a tanfolyamosdi egyáltalán nem olyan könnyű, mint ahogy azt az ember gondolná. Nem csak felkelni, ott lenni a hétvége mindkét napján, hanem tényleg OTT lenni. Figyelni, tanulni, okosodni, esetlegesen jegyzetelni, folyamatosan. Ez pedig nem elegendő, mert ugye mindent át kell ültetni a gyakorlatba, a mindennapi életbe. Kemény meló, és még csak most kezdtünk! J

Ugyanakkor nem nagyon panaszkodhatok, minden lehetséges segítséget megkapok-megkapunk, és egymástól is kérdezhetünk, jelezhetjük aktuális kínlódásunkat. Abból pedig van bőven.

Miért is? Lássuk kicsit az elméleti részt:

Kezdjük azzal, hogy rengeteg hiedelmünk, szokásunk, gondolatunk van, amiről úgy véljük, hogy azt bizony én gondolom. Erre a legeslegjobb példa az Amerikai História X című film, ahol tökéletesen megmutatkozik, hogy a négerek iránti ellenszenv a szülőktől, és a főszereplőt körülvevő szűk környezettől függ, ami SAJÁT, VALÓS élmények hatására átformálódik. Ugyan a filmben ez gyökeres változást jelent, a saját életünkben nem feltétlenül lesz így, hiszen egyezhet a kettő, de nem mindegy, hogy az, amit gondolunk mi vagyunk tényleg, vagy csak KONDÍCIONÁLTSÁG.

Tudnivaló ugyanis, hogy egészen fiatal korunkban, 12 év körül a gyermek azonosul mindazzal, amit addig látott, hallott, tapasztalt. Mivel itt még azért igen kevés felnőttkori dolgot láthatunk, ezért a későbbiekben lesz ugyan véleményünk mindenről, ám ez tényleg a miénk? Mi saját magunk megtapasztaltuk, vagy anyu-apu-tanárbácsi-szomszéd néni mondta ezt, és megragadt a fejünkben?

Nos, nem szeretnék nagyon belemenni (gyertek el a tanfolyamra  és tanuljátok meg Ti is rendesen, hiszen ezek csak töredékek J), de a lényeg, hogy ez olyan, mint egy „illúzió én, egó”. Remélhetőleg a tanfolyam végére ez lesz, amit szépen átkonvertálunk/felülírnunk. Van munka bőven, legfőképp a szembesítés, és egyáltalán nem könnyű.

Igazából most, ahogy írom a bejegyzést, rájöttem, hogy minden hétvégéről litániákat lehetne zengeni, de azért igyekszem rövidíteni, és a lényeget megragadni.

Tehát: JELENLÉT! Azt hiszem, ezt a szót bele kell vésni jóóó alaposan a fejecskénkbe. Sokkal figyelmesebb, nyitottabb az, aki ebben van. Vagyis: nem rágódsz azon, hogy mi lett volna, ha; és mi lenne, ha ez vagy az történne. Egyszerűbben, nem a múlt és a jövő különböző alternatíváival foglalkoznánk, hanem azzal, ami éppen MOST van, JELENLEG.

Erre kiváló példa a munkába menetel oda, vagy éppen haza: Én rendszerint azon szenvedek, hogy biztosan nem érek oda, sz…t busz, villamos, metró, és a … főnök tuti le.. sz, és a ….. feladat sincs kész. Ja, és közben ott van a lányom, akire rá sem nézek, mert rohanni kell a …. oviba. A héten ezt gyakoroltam nagyon sokat, hogy csak legalább már amíg vele vagyok, addig rá figyeljek, és az eredmény azonnali és meglepő. Körülbelül 15 percet töltünk a villamoson, és kivételesen a szokásos bosszankodás helyett (amin ugye úgysem tudok változtatni, plusz még meg sem történt), szójátékokat játszottunk. Én is élveztem, ő is, és vidáman kezdődött a nap.

Ugyanakkor nagyon fontos hozzátennem, hogy nekem sem megy minden. Attól, hogy elkezdtem a tanfolyamot, hogy igyekszem minden feladatot lelkiismeretesen végigcsinálni, küzdeni, még nagyon hosszú az út ahhoz, hogy reggelente hozzám lehessen szólni, és érdemleges választ tudjak adni, kávéivás előtt. Ezt csak azért, hogy nem lettem egyből guru J

A jelenlétre ugyanakkor számos általunk is ismert példa van, legyen az egy híres zeneszerző, vagy éppen egy könyv, ami megmutatja ezt a folyamatot. Ilyen pl.  Mozart, aki komponálás közben csak a zenére figyelt, ettől olyan csodálatosak, és varázslatosak a dallamai. (Filmajánló: Amadeus) Könyvpélda a felismerésre, és változtatásra való igényről Az emlékek őre, olvassátok el,és esetleg már filmben is megnézhetitek, én még nem láttam, de remélem jó lett J

Byron Katie: Az élet egy álom

A két nap során persze foglalkozunk azért a jövőképpel is, vizualizációs gyakorlatokat végzünk. Mit szeretnél, hogyan, hol, milyen színű, kik vannak ott, stb… Egy-két dologra koncentrálva, meditálva, minél részletesebben kidolgozva-kigondolva. Mindezt azért, hogy az agyacskánk (bocsi, hogy folyton becézéseket használok) az ezekhez szükséges dolgokat vegye előre a fontossági sorrenden, és így ezeket fogjuk, ezeket a lehetőségeket észrevenni-észlelni. (Vonzás törvénye, Titkok)

Meditációhoz ajánlom, fantasztikus zene :)

A hétvége után, miközben rengeteg elméleti okítás történt, sok-sok film, könyv, zeneajánlót kaptunk. Ezeket összetéve, megnézve, olvasva folyamatos munkának vagyunk kitéve. Nagyon nehéz időt szánni rá, hogy kiszakítsuk magunkat a megszokottból, a ritmusunkból, és a változás útjára lépni, amely a saját VALÓDI ÉN megtalálása a cél. 

Ebben sokat, végtelen számú segítséget jelent Andi és Jancsi, folyton lehet kérdezni, elmélkedni, megmutatni mit gondolunk egy-egy dalról, filmről. Ez pedig kell nekünk-nekem, és végtelen köszönet érte, mert most aztán igazán szükséges, hogy ne vesszünk el. Plusz olyan szuper koponyák, mint Eckhart Tolle, vagy éppen Byron Katie, Gandhi munkásságát is megismerhetjük alaposabban, és az általuk képviselt, eredményes módszereket szintén átültethetjük a saját fejecskénkbe. Byron Katie négy kérdése esetén ez roppant nehéznek bizonyul, legalábbis számomra.

Gandhi teljes film

Hirtelen most ennyi. J A következő bejegyzés a házi feladatokról fog szólni, mert bizony van az is, bőven!

Gondolatok, vélemények, kérdések, ötletek, betűhalmazok bátran érkezhetnek!

Máté Brigi