Mindennapi szenvedések

Volt ez az az idézet Eckhart Tolle-tól az Élet-Öröm Programok facebook oldalán, és az az igazság, hogy megfogott. Nem tökéletes az angol tudásom, de a lényeg ez:

"A szenvedésnek idő kell, nem tud létezni a MOST-ban."

Egyet kell értsek. Erre pedig mostanság egyre többször ráébredek, mintegy "megvilágosodásként támadnak meg". Nem rég beláttam, hogy van egy munka, amit nem tudok már elvégezni. Nem élvezem, nem akarom, hátráltat, és ettől stresszelek, nem tudom időre megcsinálni, stb. Nagyon sokáig azt hittem, hogy ez az én hibám, alkalmatlan vagyok tényleg. Aztán egy nap, egy jogos kritika után rájöttem, hogy nem szabad ezt így. Sem Ők, sem pedig Én nem ezt érdemlem. Vagy megy, vagy nem. Az utóbbi mellett döntöttem, és nem bánom. Szeretem, tisztelem őket, akik segítettek, mellettem voltak négy hosszú éven át, de másfelé megy az utam. Nagyon nehéz volt.

A LEGROSSZABB: nem maga a felmondás volt, nem az elválás. Hanem azok az üzenetek, amelyeket az egóm küldözgetett:

•  nem fogsz találni mást
•  nem fogsz tudni megélni
•  a gyereked nem tudod ellátni
•  éhen fogsz halni
•  nyomorult kis szerencsétlen vagy
•  hálátlan dög

stb...

Igen, ezek kőkeményen, és kíméletlenül mászkáltak a fejemben. Adtam nekik időt. Ahogy fent is mondja Tolle,  szenvedésnek idő kell. 

De szerencsére ez nem tartott sokáig (azért még van próbálkozás). Minden tanfolyami résztvevő, Drága Andi, és Jancsi azt üzente, hogy MOST kell JELEN lenni!Meg kell élni, nem hadakozni... Nem így szó szerint, de idézetekkel, saját történetekkel, merész cselekedetekkel bátorítottak, és bár csendben voltam, belső harcot vívtam, végül én is elmondtam. És nagyon jó érzés volt. Azóta is. Kérhettem volna bármikor, elmondhattam volna bármikor, de így tudat alatt is rengeteget segítettek, köszi Nektek. 

Ez volt a csendességem oka  is, de újra itt :)

Byron Katie megfordítását alkalmaztam. Sokszor. Nagyon agresszív agyam van, és az egyik legfontosabb táptalajt vesztette el, viszont már most érzem a döntésem helyességét. 

• Igaz az, hogy szerencsétlen/hálátlan/munkaképtelen/munkakerülő vagyok? - Naná, hogy nem.
• Tutira biztos, ezerszázalék? - Igen, ezerszázalék.
• JObb lenne e nélküla gondolat nélkül? - Sokkal.
• Ki lennél e nélkül a gondolat nélkül? - Valaki, aki tudja, mit akar, aki ismeri a Valódi Hivatását, és végre elkötelezte magát mellette.

A Valódi Én mellett.

- Máté Brigi -

A házi feladat

Drága Olvasók!

Nem semmi tevékenységeknek kell eleget tennünk nap, mint nap. A tanfolyam ugyanis nem piskóta! (Épp Gordon Ramsay fantasztikus élettörténetét olvasom, onnan a kifejezés J ) A napi, megszokott, és kötelező teendők mellett ugyanis éppen a hétköznapokban, no meg persze a hétvégékben rejlik fejlődésünk titka. A tanfolyami hétvége feltölt erővel, tudással, de az igazi haladás a mindennapokban rejlik. No igen, ez pedig azzal jár, hogy sok-sok-sok, és még annál is több házit kapunk. Mindig. És egyre csak több lesz. Akkor is, ha már rég kinőttél az iskolapadból, 20-30-40-50-60 éveseket sem kímél Andi és Jancsi J.

Mégsem panaszkodunk. Örülünk, mert azt jelenti, foglalkoznak velünk, és akár facebookon, e-mailben is segítséget kérhetünk. Bizony szoktunk, drága Mindenki. Muszáj. A testünk, és az elménk heves tiltakozásba kezdett mindenkinél. Fura történések, a minket körülvevő emberek személyiségének pálfordulása, hirtelen feltörő betegségek, és különböző nyavalyák kerítenek olykor hatalmukba, vagy legalábbis próbálnak, ami mind-mind a saját magunk visszatükröződése... 

Nehéz. Mert ki kell törni abból, ami eddig volt. Hogy azon szenvedtünk, ami igazán nem is szenvedés, amire nincs igazán ITT és MOST befolyásunk. Oda érek-e a munkába, kész van-e a feladat, a gyerek elesik-e, mit főzzek, stb… Nem figyelünk arra, ami körülöttünk van. Az időjárásra, a fákra, a levelek színére, a lágy szellő fuvallatára, a kedves szavakra, a sírásra, a nevetésre… Elmegy mellettünk, akárcsak az ÉLET.

1. Ezt tanuljuk most. A házik, hogy megfigyeljük ezeket az apróságokat, és megpróbáljuk megfordítani, vagy csak pár percet JELEN lenni, akár útközben, nem bosszankodva- majd persze minél többet -, ez az IGAZI feladat.

2. Ehhez, legalábbis nekem, nagyban hozzájárul, és elmekikapcsolásra kényszerít a sok könyv, film, zene, ami elhangzik. Ezeket is azért írom, osztom meg Veletek, mert amíg olvasol, filmet nézel, remélhetőleg odafigyelsz, és JELEN vagy, és az elméd nem zúdít ránk mindenfélét.

OLVASNIVALÓK:

Dan Millman: A békés harcos útja

Csíkszentmihályi Mihály: Flow/Életöröm

Byron Katie: Négy kérdés

Eckhart Tolle: A MOST hatalma

3. A harmadik, ami szerintem nagyon jó dolog: a vizualizáció. Az, hogy minden nap elképzeled, hogy mi az az egy (max. kettő) dolog, cél, amit a legjobban el szeretnél érni: sok pénz, könyvdedikálás (én mindig ezt képzelem), és ezt a lehető legrészletesebben felépíted a vizualizációban. Mivel alapvetően a fantáziám van segítségemre, írásban is, ez elég jól megy.

NÉZNIVALÓ:

Amadeus

A békés harcos útja

Amerikai história X

(ajánljatok, egészítsetek ki kérlek, ha tudtok! :) )

Byron Katie-től viszont még van mit tanulnom, olvasnom. Nem könnyű megfordítani az aktuális szenvedésem, mivel az rettentő fontos, és szeretek; pontosabban az elmém szeret hozzá ragaszkodni…

DE! Majd apránként sok-sok-sok házival, gyakorlással, változtatunk. Tényleg nem azonnal, apránként J 

Aki velünk szeretne tartani, jöjjön a tanfolyamra bátran, ha nem most, legközelebb, minden perce megéri!

És most megyek vizualizálni azt, hogy elküldtem a hiperszuper házim Andinak és Jancsinak.. J

A köv. bejegyzésben a második hétvégéről ejtek pár szót, addig is nyugodtan osszátok meg velem véleményetek, gondolatotokat, kérdéseiteket J

Az utóirat margójára: Aki meg már most feladná, annak itt a német tornász, aki hasonló Dan Millmanhoz, nem azokkal a próbálkozásokkal (amit mi kudarcnak ítélünk) foglalkozott, amelyek nem vezettek az általa remélt eredményre, hiszen az számukra csak annak jelzése, hogyan ne csinálják; hanem továbbmentek, és egy lehetetlen tornaelemet mutatott be a napokban. És ez nem film, nem könyv, nem történelem, hanem maga a VALÓSÁG.

Andreas Bretschneider - 800-ból nyolc sikerült...

Máté Brigi

Az első hétvégén túl

 Az első nagy levegővétel majdhogynem újjászületve. Azonnal és elsőként azt kell megjegyeznem,hogy ez a tanfolyamosdi egyáltalán nem olyan könnyű, mint ahogy azt az ember gondolná. Nem csak felkelni, ott lenni a hétvége mindkét napján, hanem tényleg OTT lenni. Figyelni, tanulni, okosodni, esetlegesen jegyzetelni, folyamatosan. Ez pedig nem elegendő, mert ugye mindent át kell ültetni a gyakorlatba, a mindennapi életbe. Kemény meló, és még csak most kezdtünk! J

Ugyanakkor nem nagyon panaszkodhatok, minden lehetséges segítséget megkapok-megkapunk, és egymástól is kérdezhetünk, jelezhetjük aktuális kínlódásunkat. Abból pedig van bőven.

Miért is? Lássuk kicsit az elméleti részt:

Kezdjük azzal, hogy rengeteg hiedelmünk, szokásunk, gondolatunk van, amiről úgy véljük, hogy azt bizony én gondolom. Erre a legeslegjobb példa az Amerikai História X című film, ahol tökéletesen megmutatkozik, hogy a négerek iránti ellenszenv a szülőktől, és a főszereplőt körülvevő szűk környezettől függ, ami SAJÁT, VALÓS élmények hatására átformálódik. Ugyan a filmben ez gyökeres változást jelent, a saját életünkben nem feltétlenül lesz így, hiszen egyezhet a kettő, de nem mindegy, hogy az, amit gondolunk mi vagyunk tényleg, vagy csak KONDÍCIONÁLTSÁG.

Tudnivaló ugyanis, hogy egészen fiatal korunkban, 12 év körül a gyermek azonosul mindazzal, amit addig látott, hallott, tapasztalt. Mivel itt még azért igen kevés felnőttkori dolgot láthatunk, ezért a későbbiekben lesz ugyan véleményünk mindenről, ám ez tényleg a miénk? Mi saját magunk megtapasztaltuk, vagy anyu-apu-tanárbácsi-szomszéd néni mondta ezt, és megragadt a fejünkben?

Nos, nem szeretnék nagyon belemenni (gyertek el a tanfolyamra  és tanuljátok meg Ti is rendesen, hiszen ezek csak töredékek J), de a lényeg, hogy ez olyan, mint egy „illúzió én, egó”. Remélhetőleg a tanfolyam végére ez lesz, amit szépen átkonvertálunk/felülírnunk. Van munka bőven, legfőképp a szembesítés, és egyáltalán nem könnyű.

Igazából most, ahogy írom a bejegyzést, rájöttem, hogy minden hétvégéről litániákat lehetne zengeni, de azért igyekszem rövidíteni, és a lényeget megragadni.

Tehát: JELENLÉT! Azt hiszem, ezt a szót bele kell vésni jóóó alaposan a fejecskénkbe. Sokkal figyelmesebb, nyitottabb az, aki ebben van. Vagyis: nem rágódsz azon, hogy mi lett volna, ha; és mi lenne, ha ez vagy az történne. Egyszerűbben, nem a múlt és a jövő különböző alternatíváival foglalkoznánk, hanem azzal, ami éppen MOST van, JELENLEG.

Erre kiváló példa a munkába menetel oda, vagy éppen haza: Én rendszerint azon szenvedek, hogy biztosan nem érek oda, sz…t busz, villamos, metró, és a … főnök tuti le.. sz, és a ….. feladat sincs kész. Ja, és közben ott van a lányom, akire rá sem nézek, mert rohanni kell a …. oviba. A héten ezt gyakoroltam nagyon sokat, hogy csak legalább már amíg vele vagyok, addig rá figyeljek, és az eredmény azonnali és meglepő. Körülbelül 15 percet töltünk a villamoson, és kivételesen a szokásos bosszankodás helyett (amin ugye úgysem tudok változtatni, plusz még meg sem történt), szójátékokat játszottunk. Én is élveztem, ő is, és vidáman kezdődött a nap.

Ugyanakkor nagyon fontos hozzátennem, hogy nekem sem megy minden. Attól, hogy elkezdtem a tanfolyamot, hogy igyekszem minden feladatot lelkiismeretesen végigcsinálni, küzdeni, még nagyon hosszú az út ahhoz, hogy reggelente hozzám lehessen szólni, és érdemleges választ tudjak adni, kávéivás előtt. Ezt csak azért, hogy nem lettem egyből guru J

A jelenlétre ugyanakkor számos általunk is ismert példa van, legyen az egy híres zeneszerző, vagy éppen egy könyv, ami megmutatja ezt a folyamatot. Ilyen pl.  Mozart, aki komponálás közben csak a zenére figyelt, ettől olyan csodálatosak, és varázslatosak a dallamai. (Filmajánló: Amadeus) Könyvpélda a felismerésre, és változtatásra való igényről Az emlékek őre, olvassátok el,és esetleg már filmben is megnézhetitek, én még nem láttam, de remélem jó lett J

Byron Katie: Az élet egy álom

A két nap során persze foglalkozunk azért a jövőképpel is, vizualizációs gyakorlatokat végzünk. Mit szeretnél, hogyan, hol, milyen színű, kik vannak ott, stb… Egy-két dologra koncentrálva, meditálva, minél részletesebben kidolgozva-kigondolva. Mindezt azért, hogy az agyacskánk (bocsi, hogy folyton becézéseket használok) az ezekhez szükséges dolgokat vegye előre a fontossági sorrenden, és így ezeket fogjuk, ezeket a lehetőségeket észrevenni-észlelni. (Vonzás törvénye, Titkok)

Meditációhoz ajánlom, fantasztikus zene :)

A hétvége után, miközben rengeteg elméleti okítás történt, sok-sok film, könyv, zeneajánlót kaptunk. Ezeket összetéve, megnézve, olvasva folyamatos munkának vagyunk kitéve. Nagyon nehéz időt szánni rá, hogy kiszakítsuk magunkat a megszokottból, a ritmusunkból, és a változás útjára lépni, amely a saját VALÓDI ÉN megtalálása a cél. 

Ebben sokat, végtelen számú segítséget jelent Andi és Jancsi, folyton lehet kérdezni, elmélkedni, megmutatni mit gondolunk egy-egy dalról, filmről. Ez pedig kell nekünk-nekem, és végtelen köszönet érte, mert most aztán igazán szükséges, hogy ne vesszünk el. Plusz olyan szuper koponyák, mint Eckhart Tolle, vagy éppen Byron Katie, Gandhi munkásságát is megismerhetjük alaposabban, és az általuk képviselt, eredményes módszereket szintén átültethetjük a saját fejecskénkbe. Byron Katie négy kérdése esetén ez roppant nehéznek bizonyul, legalábbis számomra.

Gandhi teljes film

Hirtelen most ennyi. J A következő bejegyzés a házi feladatokról fog szólni, mert bizony van az is, bőven!

Gondolatok, vélemények, kérdések, ötletek, betűhalmazok bátran érkezhetnek!

Máté Brigi