Univerzum jövet-menet

-          avagy hétköznapok hálójában -

A hétvégén megint tanfolyam, úgyhogy két nap teljes tudatosságban telik. Vagy legalábbis igyekszünk, mert vasárnap már a második harmadot zárjuk. Bizony, hihetetlen, de igaz, lassan, biztosan közeledik a vége. Fura ezzel szembesülni, mert bár gyakorlatban kb. 20 napja ismerjük egymást, az életben az hónapokat tesz ki. Hosszú idő, sok-sok mélységgel, örömmel, élettel, és hogy stílusos legyek: programokkal is :).

Még nem az elmúlt hétvégéről szeretnék Nektek beszámolni, de meg kell mondjam, hogy dr. Szondy Máté és Dudvai Jancsi mindketten kitettek magukért, felkészültek, és rengeteget adtak. Máté a tudatosság megélését mutatta be egy újabb szemszögből, amiben találtunk még mindig és megint újat; Jancsi pedig az EMK, az EgyüttMűködő Kommunikációt mutatta be többek között. Csodás napok voltak és persze érkezik majd rendes beszámoló is.

De most a hétközbenről mondanék pár szót. Hogy lássátok, nem mindig rózsaszín felhő, meg ilyesmi az élet. Attól, hogy tanuljuk, tudatosodunk, meg itt vagyunk a tanfolyamon. De látványos eredmények vannak. Ugyanakkor néha, pont úgy, mint bárki más, teljesen lekerülünk a gödör aljára, siránkozunk, támadunk, veszekszünk, legyen szó a párunkról, a főnökünkről, barátunkról, gyerekünkről. Az viszont biztos, hogy talán van annyi előnyünk, hogy ha mást nem, legalább valakinek siránkozunk egy sort, ami közben mi magunk ráébredünk saját valónkra, saját igazságunkra. Valami ilyesmi történt velem is a héten, és nagyon hálás vagyok az univerzumnak, hogy Drága Andit, és Jancsit az utamba sodorta, és lehet őket telefonon zaklatni :) És, hogyha kell, Oscar díjas alakítás keretén belül küldd el a sunyiba Jancsi, vagy éppen valami simihangon beszélnek akkor, amikor erre van szükség. Kiválóak vagytok. 

Oké, ennyit róluk, jöhet a szenvedés:

A hétközben

Nem tudom, ki hogy van vele, de tudatosság ide vagy oda, az ember hócipője, a nemlétező (vagy létező) testrészével együtt tele van. Úgy mindennel. Ez kijöhet egy életterületen, akár többön is. Nem találod a helyed, támadsz, veszekedsz, és ezt kapod vissza. Lehet, hogy a másik is ebben a cipőben jár, bár ez akkor és ott annyira nem érdekel, hogy nagyon.

Aztán egyszercsak felébredsz. Nem leszel jobb kedvű, nem oldódnak meg a dolgok, de mégiscsak történik valami. Benned. Mert rájössz, hogy valami nem stimmel, egyáltalán „nem oké”. És ez az a pont, ami, ahogy egyre tudatosabb vagy, és egyre többet figyelsz magadra, a gondolataidra, a reakcióidra, az életed eseményeire, a kapcsolataidra, vagyis mindenre, egyre hamarabb jön el.

Amikor pedig a felismeréssel szembesülsz, megszületik Benned a változásra való igény, a hajlam, hogy másképp legyen. Ez nyilván a jóra vonatkozik. Közben meg mehet a rettegés, hogy mit rontasz el. Minek mi lesz a következménye.

És tudjátok mi a helyzet? 
Ha van bátorságotok, és erőtök, ha csak pici is, vagy még annál is kevesebb – nekem nagyon nehéz volt -, segítséget kérni, megbeszélni, akkor menni fog! Mert bármennyire is egyedül érzed-gondolod magad, ez az esetek 99,9999999… % -ban nincs így!

Én egy kérdést kaptam: Őszintén, így gondolod a dolgokat? (Tényleg, teljesen őszintén?) Akkor ezt fogod képviselni. És pontosan az fog történni, aminek adott pillanatban történnie kell, ami számodra a legjobb.

És tényleg így történt…

Szóval univerzum köszi. Nem mondom, hogy überjó leszek, vagy nem követek el hibákat, vagy néha nem adok teret az egómnak, de valahol már bennem van, meg Bennetek is, kiben erősebben, kiben kevésbé, hogy igenis, ami van, az akkor és ott, vagyis itt és most a lehető legjobb, ami csak lehet.

Most valahogy így…

Bocs, új kedvenc Matthew Morrison, szóval Őt „kell” hallgassátok, ez a két dal szólt folyamatosan a bejegyzés megírása alatt :)

 - Máté Brigi -