Együtt

Hihetetlen, de már április van. Ami egyben jó, mert süt a napocska (már amikor), jön a tavasz, zöld, meg ilyesmi. Ugyanakkor kezdünk szembesülni a ténnyel, hogy a tanfolyam végéhez közeledünk. Mi több, robogunk, hiszen már csak egyetlen hétvégén van, aztán a „rettegett” záróvizsga! Nagyon-nagyon furcsa, hiszen szinte még csak most kezdtünk, most ittuk meg az első kávénkat a sarki cukrászdában, még csak most kérdezgettük egymás nevét… No, de mielőtt jönne a zsepiszezon (arra még ráérünk), gondoltam beszámolok, mi is történt-történik velünk mostanság.

Érintés, Cantienica

Most hétvégén is érdekes, és tartalmas témákat kaptunk. Szombaton az Érintésről tanulhattunk, Lancsin Zsuzska vezetésével, vasárnap pedig Nesztler Judit vezetett be a Cantienica világába. A szombat egészen érdekes volt, minimális elmélettel, és rengeteg gyakorlattal telt. Megkülönböztettük a támogató, terapeutás, érzéki, és erotikus érintést, hogyan, és milyen hatással van ránk, és a másikra. Igen, jól gondoljátok, ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy feküdtünk, és simiztük egymást. Nyugalom, ruhában, és szigorúan vezetéssel. Mint egy masszázsóra, csak egész nap tartott J

„Kopogsz.

Csend van. 

Tudod, hogy van ott valaki.

Kopogsz újra. Semmi. Illetve, mintha valami mégis...

Talán halkan kopogtál. Vagy keveset. Talán nem hallja. Vagy alszik.

Ha van elég időd, újra kopogsz, kitartóan. Hosszan, röviden, kicsit hangosabban...

Eldöntötted, hogy találkozol vele. Lehet, hogy csak idő kell.

A testünk is ilyen. Van odabent valami, valaki. Az érintésekkel megismerhetjük.

Talán még keveset „kopogtál”. Talán nem hallja. Vagy alszik.

Lehet, hogy csak idő kell.

Ha eldöntötted, hogy találkozol vele… érdemes.”

-          Lancsin Zsuzska -

De tanulságos volt, hiszen a nap végén sokan jeleztük, hogy nehéz elfogadni az érintést, nehéz beengedni a szeretetet, mások figyelmét az életünkbe, és sokan még mindig nehezen figyelünk oda magunkra. Sokkal, de sokkal hamarabb adunk, minthogy magunknak örüljünk, és ne utasítsuk vissza a jót. Mert ugye az ember rendszerint nem a jót, a szeretetet látja-kapja, hanem a rosszat, és ez remekül beépül az életünkbe. Arra figyelni pedig, hogy mennyi-de mennyi csoda, szép van magunkban, mennyi mindent kapunk, és nem azért,mert adunk, nos az tényleg igazi jelenlétet és tudatosságot követel. Nekem sokadjára is bebizonyosodott, hogy mennyire fontos az odafigyelés, és hogy ezt hányszor nem tettem meg. Na, nem állítom, hogy fél méterrel a talaj felett járok, és magam vagyok a zen, de azért van változás, jó irányba, és ahogy magamra figyelek, fordítok magamra időt, annyira jó dolgokat hoz. Pedig az én napom is 24 órából, gyerek, munka, ésatöbbi. Szóval még a végén kiderül, hogy tanultam valamit :P

Na, kicsit eltértem. Vasárnap pedig délelőtt számomra egy teljesen új területet mutatott be Judit, a Cantienica ugyanis megnevezése szerint: Medencetréninggel kombinált alakformáló és testtartásjavító program Svájcból, nőknek és férfiaknak egyaránt. A délelőttünk arról szólt, hogy meghallgattuk, honnan is indult, miről szól e mozgásforma, aztán belevágtunk a tornába. Azt hiszem, még a jógához sem tudom hasonlítani, mert még annál is kevesebbet mozogtunk legalábbis kívülről. Ez a legbelsőbb izmokkal foglalkozik, tehát ilyesmik hangoztak el: „ szorítsd össze az ülőgumóid”, „kösd össze a külső szemhéjad a fej hátuljával, és húzd arra, kifelé”, ezen felül megtanultuk a helyes ülő, - és álló testtartást.

Pontos, és még szebb megfogalmazásban így:

„A program legfontosabb jellemzői:

·         a medencealapi izomzat tudatos használata és beépítése a gyakorlatokba,

·         a gerinc kétirányú függőleges nyújtása,

·         a mélyizomzat "hálózatos összekötése",

·         dinamikus lazítás és nyújtás.”

Ami számomra fontos információ volt, és innen is visszaigazolta a tanfolyam létjogosultságát, és eredményességét, hogy bizony legnagyobb százalékban mindennemű betegség hátterében az egó, a tudat áll. Persze a genetika, meg egyéb is benne van a pakliban, de a saját testünkre való odafigyelés, és a kedvenc szavunk: a tudatosság hihetetlenül befolyásolja a fizikai érzetünket is.

Ráadásul a medencetornán kívül többek között futás, -és járástechnika, lábtréning, stb. is található, szóval érdekes volt.

Ezúton is köszönjük a lehetőséget, önmagamtól szerintem sose mentem volna el ilyesmire, szóval igen jó megtapasztalni ezeket. Ezért is érdemes felkelni vasárnap reggel, pedig annyira nagyon jó lenne néha még csak öt percet aludni. J

Együtt

És a bejegyzés címe azért is lett Együtt, mert vasárnap délután a csapatka kivonult – több részletben – a Margitszigetre, és piknikeztünk, beszélgettünk. Együtt voltunk. A rengeteg nevetéssel tarkított perceken túl, evészet-ivászat mellett, a plédszomszédok énektudásának meghallgatásán kívül komolykodtunk is. Buddha egyikünkből sem lett, ez azért kiderült, mint ahogy az is, hogy sosem tudni, kiből-mikor jön ki a nehézség, mikor ébred rá saját folyamatára: Nem értékelem magam, nem csinálom, nem akarom, sértett vagyok, kell kapcsolat, nem kell, jóban vagyok magammal, nem vagyok jóban, van időm, pontosabban szánok magamra, nem szánok, és így tovább. Igen, mindezt április majdnem közepén. Ugyanakkor nagyon jó volt ezeket hallgatni, megosztani, Andi és Jancsi pedig mindenre válaszolt, elindított az úton, sokunkat pedig megerősített, hogy igenis saját magadon kívül az égegyadtavilágon SENKI, de szó szerint SENKI nem fog tenni magadért. És mennyire vagy hiteles kifelé, ha magad nem cselekszel?

Csak egy példa, ami megragadt, mert a mozgás terén nekem is van fejlődnivalóm: Hogyan is szeretnél egy jó kapcsolatot, jó pasi meg mindennel, amikor Te magad nem csinálsz semmit a gép előtt ülésen kívül? – és itt nem a szétgyúrtra gondolok, bár valakinek az a zsánere, hanem csak szimplán arra, hogy gyakorlatilag elvárjuk, hogy igenis adjon magára, és nem baj, ha ismeri az edzőterem szót, és nem csak a Google-ről.

Nagyon feltöltött a délután, igazi együttlét, pozitív energia, szeretet, élet-öröm…

Valahogy így. Hétvégén ismét együtt, ezúttal időbeosztás, és prezentáció lesz a téma, az utolsó tanulós szombat-vasárnapon végig Andiékkal.

Meg kávéval, mert az elmaradhatatlan. :)

 - Máté Brigi -