Univerzum jövet-menet

-          avagy hétköznapok hálójában -

A hétvégén megint tanfolyam, úgyhogy két nap teljes tudatosságban telik. Vagy legalábbis igyekszünk, mert vasárnap már a második harmadot zárjuk. Bizony, hihetetlen, de igaz, lassan, biztosan közeledik a vége. Fura ezzel szembesülni, mert bár gyakorlatban kb. 20 napja ismerjük egymást, az életben az hónapokat tesz ki. Hosszú idő, sok-sok mélységgel, örömmel, élettel, és hogy stílusos legyek: programokkal is :).

Még nem az elmúlt hétvégéről szeretnék Nektek beszámolni, de meg kell mondjam, hogy dr. Szondy Máté és Dudvai Jancsi mindketten kitettek magukért, felkészültek, és rengeteget adtak. Máté a tudatosság megélését mutatta be egy újabb szemszögből, amiben találtunk még mindig és megint újat; Jancsi pedig az EMK, az EgyüttMűködő Kommunikációt mutatta be többek között. Csodás napok voltak és persze érkezik majd rendes beszámoló is.

De most a hétközbenről mondanék pár szót. Hogy lássátok, nem mindig rózsaszín felhő, meg ilyesmi az élet. Attól, hogy tanuljuk, tudatosodunk, meg itt vagyunk a tanfolyamon. De látványos eredmények vannak. Ugyanakkor néha, pont úgy, mint bárki más, teljesen lekerülünk a gödör aljára, siránkozunk, támadunk, veszekszünk, legyen szó a párunkról, a főnökünkről, barátunkról, gyerekünkről. Az viszont biztos, hogy talán van annyi előnyünk, hogy ha mást nem, legalább valakinek siránkozunk egy sort, ami közben mi magunk ráébredünk saját valónkra, saját igazságunkra. Valami ilyesmi történt velem is a héten, és nagyon hálás vagyok az univerzumnak, hogy Drága Andit, és Jancsit az utamba sodorta, és lehet őket telefonon zaklatni :) És, hogyha kell, Oscar díjas alakítás keretén belül küldd el a sunyiba Jancsi, vagy éppen valami simihangon beszélnek akkor, amikor erre van szükség. Kiválóak vagytok. 

Oké, ennyit róluk, jöhet a szenvedés:

A hétközben

Nem tudom, ki hogy van vele, de tudatosság ide vagy oda, az ember hócipője, a nemlétező (vagy létező) testrészével együtt tele van. Úgy mindennel. Ez kijöhet egy életterületen, akár többön is. Nem találod a helyed, támadsz, veszekedsz, és ezt kapod vissza. Lehet, hogy a másik is ebben a cipőben jár, bár ez akkor és ott annyira nem érdekel, hogy nagyon.

Aztán egyszercsak felébredsz. Nem leszel jobb kedvű, nem oldódnak meg a dolgok, de mégiscsak történik valami. Benned. Mert rájössz, hogy valami nem stimmel, egyáltalán „nem oké”. És ez az a pont, ami, ahogy egyre tudatosabb vagy, és egyre többet figyelsz magadra, a gondolataidra, a reakcióidra, az életed eseményeire, a kapcsolataidra, vagyis mindenre, egyre hamarabb jön el.

Amikor pedig a felismeréssel szembesülsz, megszületik Benned a változásra való igény, a hajlam, hogy másképp legyen. Ez nyilván a jóra vonatkozik. Közben meg mehet a rettegés, hogy mit rontasz el. Minek mi lesz a következménye.

És tudjátok mi a helyzet? 
Ha van bátorságotok, és erőtök, ha csak pici is, vagy még annál is kevesebb – nekem nagyon nehéz volt -, segítséget kérni, megbeszélni, akkor menni fog! Mert bármennyire is egyedül érzed-gondolod magad, ez az esetek 99,9999999… % -ban nincs így!

Én egy kérdést kaptam: Őszintén, így gondolod a dolgokat? (Tényleg, teljesen őszintén?) Akkor ezt fogod képviselni. És pontosan az fog történni, aminek adott pillanatban történnie kell, ami számodra a legjobb.

És tényleg így történt…

Szóval univerzum köszi. Nem mondom, hogy überjó leszek, vagy nem követek el hibákat, vagy néha nem adok teret az egómnak, de valahol már bennem van, meg Bennetek is, kiben erősebben, kiben kevésbé, hogy igenis, ami van, az akkor és ott, vagyis itt és most a lehető legjobb, ami csak lehet.

Most valahogy így…

Bocs, új kedvenc Matthew Morrison, szóval Őt „kell” hallgassátok, ez a két dal szólt folyamatosan a bejegyzés megírása alatt :)

 - Máté Brigi -

Érem itt, pofon ott – avagy szenvedés mesterfokon

Na igen, érdekes hétvégét töltöttünk együtt január utolsó szombat-vasárnapján, mely egyetlen téma köré épült: a szenvedés köré. Azért is volt érdekes, mert az előtte lévő pénzügyes kicsit a realitás talajára terelt, ez viszont ismét magunkra, legbelülre irányította a figyelmet. Méghozzá kőkeményen.

Jancsi kezdte, fokozatosan felépítve, kérdésekkel, enyhébb témákkal, de mire eljött a vasárnap délután, igencsak benne voltunk a lecsóban. Azt hiszem, erre nincs jobb kifejezés. J

Persze azért nem kell sajnálni, elvégre éppen ezért vagyunk a tanfolyamon.

A szenvedés

Hogyan, és milyen módokat találunk ki arra, hogy minél tovább szenvedhessünk?

Jobb, ha mindenki leül: Nagyon sokszor (nem mondom, hogy mindig, de a legtöbbször) mi magunk teremtjük meg a kínlódást. Egyszerűen mesterei vagyunk.

Pár példa: tévénézés, vásárlás, evés, ivás, mások istápolása (magunk helyett, mert az könnyebb), sportolás, főzés, stb. Nyilván ezek nem azok, amikor élményszerűen űzzük őket, hanem figyelemelterelésként, ami közben ezen kattog a kis fejecskénk.

A megoldás:

Együtt lenni a fájdalommal, merni megélni, hinni abban, hogy a szenvedésnek van vége. Ez rendkívül nehéz dolog. Szembenézni azzal, ami fáj, ami bánt. Hogy elfogadjuk, hogy ez most így van. És hogy nem kell, hogy a következő pillanatban legyen. Megfigyelni önmagunkat, és számot vetni nap végén az aznap történtekkel, a kínzó gondolatokkal. Ugye, hogy nem könnyű? A világ legjobb kifogása pedig, hogy de mikor, mert Neked nincs rá időd. Nem is lesz, ha nem szánsz rá, ez a szomorú.

És a tanfolyamon egy dolgot mond el mindig Andi és Jancsi (az összes többin kívül, de ez a legfontosabb):

Bármennyit ücsöröghetsz a stúdióban, a jó társaságban, jelenlétben hétvégente, minden a gyakorlaton múlik. Hogy megcsinálod-e, amit kérnek. Belemész-e, átgondolod-e? Ha nem, ők nem vesztenek. Csak Te nem fejlődsz előre, hanem visszafelé. És utána meg jön a csodálkozás, hogy már megint bosszús vagy, meg nem megy semmi, meg különben és egyáltalán. Van azért ebben igazság, így a félidőn túl elég jól látszik. Betegségek, nem jövök, nem figyelek, stb.

A megoldás kettő – a Flow:

A szenvedés ellentéte a flow, vagyis azok az élmények, amelyek örömet okoznak. Ezeket is érdemes jó alaposan górcső alá venni. Mely tevékenységeket szeretünk, és melyeket kevésbé, mi az, ami annyira fúj, hogy nagyon? Ezt az élet minden területén szét lehet nézni. Legyen szó az otthoni takarításról, vagy a munkáról. Utóbbival igen sokat foglalkoztunk-foglalkozunk a Valódi Hivatás témakörében is.

Mi az, amit szeretsz? Ha ezek megvannak a kérdés: hogyan tudnál ezekbe még több élményt csempészni? Lehet, vagy ezek nagyon szuperjó dolgok? Van olyan, amit esetleg kevésbé szeretsz, de átgondolva igazából tehetnéd még jobbá, élvezetesebbé? És mely tevékenység az, ami bár örömet okoz, totál haszontalan, és nem is a kedvenceid közé tartozik? Fájdalmas, de lehet a többi, igazán jó flow-s tevékenységedre több időt tudnál szánni, ergó Te magad is jobban lennél.

Aztán jönnek a kevésbé kedvelt dolgok, vagy olyanok, amik a lista végén vannak: Pl.: otthoni takarítás, nyűg vagy élmény? Van olyan része, amit utálsz? Meg tudod szervezni, hogy ne Te csináld? Esetleg a párod, vagy takarítót hívni alkalmanként, vagy át lehet fordítani élménnyé, mondjuk a legnagyobb gyerekre rábízható, és felügyelettel ő is fontosnak, és hasznosnak érezheti magát? Ezek persze csak példák, de a kiszervezéseken sok múlik! J

Ugye, hogy kemény dió?! Kókuszdió, mert az neccesebb, mint a sima…

Igen, ezzel telt a hétvégénk, kőkemény szembenézéssel magunkkal. Meditációval. És az utána követő felismerésekkel. Aztán, hogy ez fejben marad, vagy vesszük a fáradtságot, no meg a bátorságot, hogy szembenézzünk vele – netalán még házit is írjunk -, az megint egy  másik kérdés.

Talán éppen ideillő filmajánló, elvégre Hawking-nak is van oka a szenvedésre, de nem arra koncentrál...

Volt még egy nagyon fontos momentuma a hétvégének, nevezetesen a vendégelőadónk. Ezúttal Balzsay Károly tisztelt meg minket azzal, hogy eljött hozzánk, és önmagáról, az ökölvívásról, a kudarcokról, és alapvetően a kitartásról beszél nekünk-velünk. Csakúgy, mint korábbi előadóink, akikről már olvashattatok, egyszerűen csodálatos élményt kaptunk, köszönjük, Andi, Jancsi, és persze Karcsi!

Ez az ember valami félelmetes, és kivételesen nem azért, mert valószínűleg a másodperc törtrésze alatt le tud ütni J. Hanem, amiket átélt, ahogy megéli a dolgait, az csodálatos. Egyrészt picit egy állat, mert üt-vág, és még élvezi is, másrészt pedig olyan kudarcokból állt fel, ami sokakat meghátrálásra késztetne. Például, meccs közben érzi, hogy jaj, baj van a fülemmel. Ja, csak beszakadt a dobhártyája, nincs, pont. Akkor megyünk anélkül tovább. Ja, a kezem furcsa, ja, eltört. Ok, meggyógyul, megyünk tovább. Igen, betegség, rák, majdnem olyan, mint a megfázás, kemó után megyünk tovább. Szédületes! Ha valakin látni az élet teljes megélést, akkor az ő. Családos, megy, vonul, edzőként már az ifjakat készíti fel remélhetőleg az olimpiára (ez az álma), és egyszerűen megy tovább. Volt valami, ami most, jelenleg, adott pillanatban nincs. Arra kell koncentrálni, ami van, és ott a mostban bizony remek dolgok vannak. Nem is tudom, mit mondjak még róla, hiszen a neten sok infó elérhető, de a személyes találkozás szerintem mindannyiunkat elvarázsolt és nagy löketet adott a hétvége témájában is ahhoz, hogy szembe merjünk nézni a kihívásokkal, szenvedésekkel, és örömökkel! Köszönjük!

Valahogy így vagyunk most. Megint hétvége, Dudvai Jánost, és dr. Szondy Mátét „kapjuk” ezúttal, nagyon kíváncsian várom.

-          Máté Brigi -

Pénz-Ügy

Merthogy a pénz igenis ügy, főleg manapság. Válság, hitelek tömkelege, megélhetési gondok, és a legérdekesebb az, hogy gyakorlatilag e mögött is mi magunk állunk. Vagy éppen előtte.

A hétvége különösen izgalmasnak ígérkezett: Egyfelől végre EGYÜTT voltunk, másrészt pedig mindenkit érdekelt, mi újat tudnak nekünk mondani Jancsiék (Andi, Jancsi és Ádám). Jelentem: tudtak újat mondani-mikor nem? J

 Konkrétan szombat délelőtt pár ember kivételével senki nem tudott alapfogalmakra válaszolni. Kicsit el voltunk kényelmesedve, amiről igen gyorsan leszoktunk a kamatos kamat, részvény, jegybank meg ilyen kedves kis cuki fogalmak hallatán (amiket nekünk kellett –volna elmondani). Jancsi beledobott a mélyvízbe. Örülünk, hogy látunk, szeretünk, és akkor most tanuláááás! Ja,meg vizsga, és ez is vizsgakérdés, meg ez is, meg ez is, most figyeljetek, és holnap majd jön Ádám, és – és –és … !

Ezt így, másfél hónap kihagyás után, reggeli két kávén túl igen nehéz volt megemészteni. J

Délután pedig egy könnyed, laza dokumentumfilm, a Zeitgeist első részét tekinthettük meg az I., a II. világháborúról, valamint a World Trade Center körüli politikai, és pénzügyi szövetkezésekről. Tanulságos, kemény, és érdekes volt összességében, és a mélyvíz talán jót is tett, és rávilágított számos dologra, hogy a média mikor-mit közöl, hogyan teszi, kinek vannak a kezében a szálak.

ZEITGEIST FILM

És itt jött egy nagyon fontos mondat, ami a vasárnapunkat megalapozta:

„Olyan a kapcsolatod a pénzzel, amennyit tudsz róla.” <<< - IGEN! Sajnos, vagy sem, ezzel egyet kell értsek, főleg miután jött Ádám előadása.

Jóval szárazabb, keményebb prezentációra számítottam Jancsi felvezetője után, de szerencsére pozitívan csalódtam. Pár fontos szempontot adott nekünk, amelyekkel gazdagabbak lettünk, mert már tudunk róluk, tanulhatunk, ezekre odafigyelünk, ami ha nem is azonnal, de a későbbiekben anyagi hasznot hozhat nekünk.
1. A pénzzel való viszonyod: Mindenkinek vannak pénzügyei, még a háztartásbelieknek is, max. ők más pénzét osztják be. Fel kell ismerned, Te hol tartasz éppen. Írd le, kalkulálj, számolj, jó vagy, hová mehetnél tovább vagy ahogy azt tippként kaptuk, írhatsz levelet is a pénznek, vagyis a lényeg: ideje ezt a kapcsolatot is komolyan venned, és megismerned (ez kicsit horoszkóposan hangzik, de tényleg így kellene csinálni).
2. Ha ezeket meghatároztad, jöhetnek azok, amelyekkel a továbbiakat megalapozod:

Hogyan tovább, milyen úton indulhatok el e felé?

Ha pedig ez a két alaplépés megvan, akkor érdemes feltérképezni képességeinket, és az ehhez szükséges (akár csak kiegészítő) tudást megszerezni. Mert ugye a képesség ott eleve, a tudás „csak” hozzájöhet.

Aztán pedig ismét lehet továbblépni. Ádám megismertette velünk Jordan Belfort  (A Wall Street Farkasa kapcsán ismerős lehet, az ő története volt az alapja ) négy alaplépését.

1. VÍZIÓ – Ez minden esetben az elsődleges! LÁSD magad előtt, ahová el akarsz jutni. Nem a célt, hanem, hogy az, amit szeretnél, már megvan, és élvezed előnyeit. Pl.: Fogyni akarsz öt kilót, akkor nem azt képzeled el, hogy fogyni akarsz, hanem, hogy már lefogytál, és milyen jól áll a régi farmerod. Ez az amikor az előre iszol a medve bőrére. J
2. HITRENDSZER – Itt jönnek be a korlátok, hiedelmek, kondícionáltságok. Amit a szüleid, a tanárok, a környezeted, a barátaid, a szomszéd néni a fejedben elültetett kis bogárkák. Neked kell erősnek lenned, és elhinned, hogy képes vagy rá.
3. MEGFELELŐ ÁLLAPOT – Hangulat, és tudatállapot, hogy tudj változtatni, előremenni.
4. STRATÉGIA – Vagyis a célok, részcélok meghatározása, ehhez szükséges eszközök, tudás feltérképezése; a jelenlegi helyzettől a vízióban látottakig történő eljutás gyakorlati lépései.

Ugye, hogy ugye?! Biztos vagyok benne – sőt tuti Ádám is az, de majd azért megkérdezem Tőle is – hogy ezeket mindenki hallotta már, olvasott is róla, talán el is kezdte, aztán valahol-valamikor elvesztette ezeket. Nos, akkor jöhet újra, erősebben, a pénz kezét el nem engedve! J

Könyvek: 

• A Wall Street farkasa
• Gazdag papa, szegény papa
• Kisvállalati marketingbiblia (ez nekem is megvan, és sokat forgatom, hasznos!)
• Bagolyvár kiadós könyvek (pl.:Cashflow négyszög)
• Kezdj a miérttel
• Steve Jobs

Ezeken túl, amiért nagyon hálás vagyok még, hogy itt lehettem, kicsit tanultunk a befektetésekről is, amivel kapcsolatban három nagyon fontos fázis van:

1. Kockázati (minimalizálni, de mindenképpen felkészülni, hogy bekövetkezhet, akkor is, ha szerinted nem fog)
2. Profit fázisa (első lépés a nullszaldó, aztán jöhet a továbblépés, a profit termelése, az üzlet bővítése)
3. Cél elérés fázisa (hozam realizálása, célok, víziók elérése – ez lehet havi összeg, vagy elképzelés megvalósítása is pl.)

És persze azért is hálás vagyok, mert megerősítést kaptam, hogy amit kigondoltam, az írás egész jó irány. Valljuk be, azért ezt nem rossz hallani J

A másik, vagy inkább sokadik, hogy megint együtt voltunk. Jókedvvel, kávéval, kis hullámvölgyekkel, de mégiscsak: EGYÜTT.

Most pedig ismét hétvége, ezúttal szenvedést ígértek nekünk, és egy újabb remek vendéget, Balzsay Károlyt, aki a kitartásról fog velünk beszélgetni. Várjuk Őt is szeretettel, Ádámnak pedig ezúton is köszönet a vasárnapod ránk való áldozásáért!

 - Máté Brigi -

2015, 37 és 13, no meg végre megint :)

Itt az új év, én meg jó rég nem jelentkeztem, pedig már nem is annyira új, igaz? :)

Nekem így elsőként pár szám jutott eszembe...

 A 2015

nem is kérdés, ezt az évet jelenti, melyből máris a 16-nál tartunk! Hihetetlen!

Érdekes időszakon vagyunk túl, hiszen eltelt másfél hónap a legutóbbi tanfolyami nap óta, így igen régen láttuk egymást, kevesebb tanítás, segítség, tudatosság ért, persze magunkon kívül, most volt alkalmunk gyakorolni az eddig tanultakat... Előtérbe kerültek a családi, baráti kapcsolatok az Ünnepek alatt. Elcsendesedtünk, pihentünk (rohangáltunk az ajándékok után, és főzőcskéztünk), aztán a végére általában minden jól sült el.

Volt nekünk Karácsonyi Élet-Öröm Partynk, ahol találkozhattunk sok-sok tudatos emberkével, korábbi tanfolyamon résztvevőkkel, trénerekkel, és persze egymással. A nagy őrületes tánc helyett kellemes beszélgetősdi alakult ki, hol itt-hol ott bukkantunk ismerős arcokra. Nagyon jó volt.

Aztán mindenki elindult a maga útján, a maga életébe. Karácsony, szilveszter, otthonlét, élmények, meglepetések, és legfőképp önmagunk. Legalábbis én így tapasztaltam magamon. Végre pihentem, aludtam, időt szántam magamra, a családomra, felülvizsgáltam a gondolataimat, olykor pedig engedtem másoknak. 

Azért nagyon hiányzott a kis csapatkánk, akikkel elemezhettük a dolgokat, és az egókánk kombinálásait. Félreértés ne essék, nyilván mindenkinek ott van a párja, barátja, barátnője akiben bízik, de a Tanfolyam mégiscsak más légkör… :)

Most pedig jöhetnek a tervek, álmok megvalósítása, a célok kitűzése (ha eddig nem tettétek meg, akkor ajánlom figyelmetekbe az évrendező füzetkét, én már kitöltöttem, nagyon hasznos!)

37

Harmincheten vagyunk. Mármint tanonckák. Idén ennyien vagyunk egymás felé nyitottak, ennyien próbáljuk előrevinni az életünket. Ustreamen, vagy élőben, együtt. Nevetve, sírva, őszintén, mindenképpen előre nézve. Mostban élve.

13

Tizenhárom. Mindössze ennyi napja ismerjük egymást. Gondoltátok volna? Én ma, amikor eszembe jutott, hogy ezt leírom a blogbejegyzésbe, és utánanéztem, teljesen meglepődtem. Pedig mennyi minden történt velünk! Persze a való életben szeptember 6 óta, de akkor is: 13 nap!

És milyen csodás napok, kávézások, borozások, nevetések, sírások, beszélgetések, nyíltság, jelenlét…!

A számot csak, mert csodaszép becsukott szemmel hallgatva...

Igen, ez most ilyen érzelgős poszt lett. Majd legközelebbre kitalálok valami jobbat :) Addig is VÉÉÉGRE iszunk együtt egy kávét, okosodunk, tudatosodunk Andival, Jancsival. Vasárnap Ádám okít pénzügyre, jövőhéten pedig nem más lesz az előadónk, mint Balzsay Károly!

Izgalmas, ugye?

Szerintem igen!

 - Máté Brigi -

A gyermekkor sajátosságai I. rész

Fantasztikus élményben lehetett részem szombaton, ugyanis a tanfolyam keretén belül ezúttal dr. Vekerdy Tamás pszichológus előadásán vehettünk részt, mely nyitott volt a nagyközönség számára is, így jó páran betekinthettek „kulisszáink mögé”, ha csak egy picit is.

Ha mást nem is, azt biztosan észrevették, hogy Jancsi kiváló kommunikációs tréningjei használtak, ugyanis egyöntetűen válaszolt minden tanfolyami résztvevő a kérdésekre, határozott igennel, vagy nemmel.

Az előadásról elöljáróban csak annyit tudok nyilatkozni, hogy CSÚCSSZUPER volt! Bár sokszor találkoztam már a Tanár Úr nevével, és távolról nyomon követtem, és elismeréssel adóztam munkásságának, ez az előadás jelentősen megerősítette bennem, hogy bizony sosem lehet tudni, honnan jön a felismerés. Kötetlen, laza, tiszteletreméltó, és hatalmas tudással rendelkező ember, mindenkinek bátran ajánlom, hogy élőben látogasson el egy előadásra!

(Önéletrajzot nem írok ide, bocsi - van sok a neten J )

A Tanár Úr – kérte, hogy így hívjuk -, több gyermekkori szakaszról beszélt nekünk, illetve az ezeken belüli sajátosságokról: Kisgyermekkor (0-3 év között), óvodás kor, kisiskolás kor, valamint a kamaszkorról. Igazából nagyon nem szeretnék belemenni az elméletbe, mert még sok olvasnivaló vár rám is ebben a témában, de pár gondolat talán mindenkinek hasznára válik. Azonban a bejegyzésem kezd hosszúra nyúlni, így két részben osztom meg a Tisztelt Nagyérdeművel, és kérlek Titeket, hogy javítsatok, mondjátok el a véleményetek, remélem nem írtam rosszul semmit.

-          Kisgyermekkor: Két elmélet uralkodik ez időtájt; a „legyél, aki vagy”, és a „legyél, akivé én akarlak tenni”. Utóbbinál jönnek elő azok a tipikus példák, amikor behatároljuk, hogy ezzel vagy azzal a tulajdonsággal rendelkezik a gyermekünk. A legkisebbek számára nagyon fontos, a személyes érzelem a dallamos, ritmikus érintkezéssel. Vagyis, amikor csak tehetjük, énekeljünk, meséljünk a gyermekeknek, fejből, és érintsük meg, simítsuk meg a kezét, hangunk ne legyen monoton, hanem dallamos, pl.: Kodály-Bartók gyermekjátékok. Ez az időszak azért is fontos, mert ha itt meg tudjuk teremteni a gyermeknek az érzelmi biztonságát, az a kamaszkorban jelenik meg, mivel gyermekünk ugyanúgy lázadó lesz, mint bármely másik, ám ha el is indul bulizni, esetleg iszik egy pohár valamit, akkor is önmagától fog leállni. A legtöbb kamasznál ide vezethető vissza a függőség, a rossz társaságba való keveredés, de erről később még. Az érzelmi biztonság mellett, amit mi, szülők adhatunk a gyermekünknek, különösen fontos még tudnunk, hogy az újszülött ősbizalommal érkezik a világra. Vagyis, nem kérdőjelezi meg senki jóságát, semmit. Ha ez sérül, az szintén a későbbi életszakaszban fog megmutatkozni.

-          Óvodáskor: Ugorjunk kicsit az időben! Egy felmérés szerint óvodásokat kérdeztek meg arról, hogy mi a legjobb dolog az oviban. A válasz egyöntetűen az volt, hogy Amikor anya értem jön! Fontos ez a visszajelzés, mert bármennyire is jól érzi magát az oviban a gyermek, később nem szeretne ebbe az időbe visszamenni. Ezért van az, hogy ha megkérdezzük, mi volt az ebéd/mi volt az oviban; akkor nem, vagy alig válaszol a gyermek. Ő már a szüleivel akar lenni, nem az oviban megint. Hagyni kell, egymással foglalkozni, és lehet, hogy csak este, lefekvéskor kezdi el mondani, de önmagától, hogy a Bence azt mondta, hogy csúnya vagyok, az Andi néni megdicsért, stb…

Másik fontos dolog a korlátlanság, ami két fontos dologban jelenik meg – vagy legalábbis kellene-; egyrészt a nyelvben (előbb van a nyelv kialakulása, hogy megtanulnak beszélni, és utána a gondolkodás), illetve a mozgásban. Egyikben sem jó, ha korlátozzuk, javítjuk. Példaként  a tányért – tányérot szót mondta el a Tanár Úr. A gyermek érzi, hogy mit-hogy tud kimondani, és bár később ez csiszolódik, beszéde logikusságának hajnalán még nem jó, ha korlátozzuk.

Ebben a korban különösen fontos szerepe van a meséknek. Szintén visszatérünk a kisgyermekkori dolgokra, hogy ritmikusan, dallamosan meséljünk, amennyire lehet, fejből. Egy megszokott mesekönyv alaptörténetét magunkban elolvasva, felkészülve nekünk is könnyebb elmesélni, így az élettelibbé, meseszerűvé válik, tele izgalmakkal. Szintén érdemes figyelni, hogy legyen nyugvópontja a mesének, ne hagyjuk félbe, inkább rövidítsük le, hogy a gyermek nyugodtan tudjon aludni térni.

Mesekönyv tipp: Ha képes mesekönyvet adunk a gyermeknek, gazdagon illusztrált legyen, hogy minden részletet láthasson a gyermek, és ajánlotta A dühös polip c. mesekönyvet is, mely nyugtató, levezető hatással van a gyermekekre.

Dr. Vekerdy Tamás szerint a látott mese, nem mese. Nem hagyja a belső képkidolgozást kiteljesedni a gyermekben, hanem kész „tények” elé állítja, vagyis a külső kép blokkolja a belső képkészítést, ami növeli az agresszivitást (ez vonatkozik a korai bábszínházas, színházas, és mozis élményekre is, 5 éves kor előtt nem ajánlott-külső képhez tartoznak még a képregények is).

Igen, ennyi minden, és még több hangzott el a mintegy három órás előadás alatt. Remélem senkit nem untattam, hogy leírtam. Az én észrevételem ennek végén az volt, mint egy óvodás anyukája, hogy még menthető a gyermek J

Minden korban az, nehogy most pánikoljon mindenki! Volt rá példa, hogy akkor most elcsesztem… Semmi nincs, amin ne lehetne változtatni!

Hamarosan érkezem a folytatással, a kisiskolás és a kamaszkor rejtelmeivel, addig is mesékre fel!

Utóirat: A Tanár Úr legújabb könyve nemrég jelent meg, ajánlom szíves figyelmetekbe- amint odajutok, hogy én is magamévá tegyem, hozok egy kis ajánlót, rendben? :)

A könyv linkje

Drága Andinak, és Jancsinak ezúton is óóóriási köszönet a lehetőségért!

-          Máté Brigi -

Önismerkedés

Péntek éjszaka van. Aludnom kellene, de valahol az is motoszkál, hogy megírjam ezt a bejegyzést. Mivel nem aludtam el, íme:

A héten több dologgal is kellett szembesülnöm, amit arra vezethetek vissza, hogy a tanfolyamon tanultakat érdemes alkalmazni minden nap, minden percében-vagyis most és most és most és…. most is!, és bizony sokszor igaz az a mondás, hogy a türelem rózsát terem. Ha azt nem is, jó-jobb emberi kapcsolatokat mindenképp. És még valamit: Őszinteséget.

Folyamatosan látom-olvasom-hallom-tapasztalom, ahogy a többiek is rengeteg változáson esnek át, olykor önmaguk sem értve, mi történik. Sok dolog van változóban, és ezt nehéz megemészteni, időt adni neki, elfogadni, megélni… Főleg azért, mert legtöbbször mi vagyunk felgyorsulva, a házi feladatok, az élettörténetek, vagy csak egy-egy flow által és bizony a környezetünk nem mindig reagál úgy, ahogy mi azt szeretnénk. Ráadásul már a legtöbb esetben – azért azzal nem ámítom magam, hogy mindig :P -, hogy ha az egókánk próbálja a hülyeségeit sugallni. De felismerni az egy dolog, tenni vele-általa, elfogadni, és egyúttal nem feltétlen aszerint cselekedni, nos az más.

Én személy szerint a héten rájöttem, hogy két számomra fontos ember, nem feltétlen azonnal úgy gondolkodik, ahogy én. És ezt bizony el kell fogadni, és nem elítélni, és rájuk erőszakolni magam, és a gondolataim… Kevesebb időt töltök a párommal, a barátaimmal, egyszerűen azért, mert magamra figyelek. És mivel ez így van, sokkal jobban megfigyelem önnön reakcióim, és igyekszem ezeket már ésszerűen kezelni.. Nem azonnal felkapni a vizet, ha nem úgy történik valami, ahogy én szeretném, és igyekszem megérteni a másik álláspontját. A héten volt rá példa, hogy nem ment. Hogy miért kell, hogy így legyen. És az elmém súgott: nem jó így, változtatni kell, mondd meg így megy úgy, de hát mit képzel ez magáról.. – semmi kedvesség. És valahogy ki tudtam zárni. Rohadt nehéz volt. De végül a türelem segített. És megoldódott magától, sőt mi több, nyugodtan tudunk beszélgetni arról, hogyan tudunk még több időt, minőségben együtt tölteni… Furcsa, és egyben hihetetlen érzés, hogy ezt így is lehet.

A másik tapasztalás, hogy bármennyire is vannak közeli barátaim, kevesebb időm van rájuk. Nem azért, mert így szeretném, egyszerűen csak azért, mert jó olyanokkal is lenni, akik velem fejlődnek, akikkel ezekről is tudunk beszélgetni, megélni a dolgokat… Ezen felül sokkal többet foglalkozom magammal, és jó befelé figyelni. Jó felfedezni egy olyan én-t, aki mindig is ott volt, és most előbukkant, és egyszerűen csodákat hoz magával…

Persze nem könnyű. Türelmesnek lenni, és egyúttal kiállni. Önmagadért. Azért, aki tényleg vagy. Harc nélkül. Embernyelven. De megvárod, kibírod, elmondod, nehezen, sírva, türelemben… Sok ilyet olvasok mostanság az osztálytársaimnál, sok ilyenről beszélgetünk, és még ennél többet tapasztalunk meg…

Valahogy erősebbek lettek a jó dolgok… A flow: egy mosoly, egy kocka csoki, a jó idő, egy színházi előadás… - egy jó kávé, vagy egy pohár bor a „kávés teammel” .. J

Jó az osztályunk.. jó együtt lenni még azzal is, akit nem látunk, mert nem itt lakik, jó olvasni a hétköznapi dolgokat. Erőt ad.. 

Andi, és Jancsi pedig mindenben támogat, és emberfelettit teljesítenek…

És mellettük ott vannak a csodálatos előadók, akik minden alkalommal újat mutatnak nekünk: Baksa Betti, Mátrai Vanda, Szatory Dávid…

Fúú, bármennyire is sok gondolatot próbálok összeszedni, még több jön a helyére. De még ezt is élvezem, nagyon is!

és előre is elnézést Mindenkitől – ez itt az önreklám helye – kicsit tanfolyamnak, kicsit magamnak, de saját tollból Nektek magamnak mindenkinek…

Jelen

Megélni, s nem feledni,
minden pillanat érted, s veled teremt
rajtad áll, hogy velemész, vagy küzdesz, 
mint Don Quixote, harcolsz
képzelt szélmalmaiddal,
s végül lásd eltelt az élet,
önmagad nélkül.

Néha csak az áramlat kell,
megtaláld, megéld,
vidd hírét belülről szólva,
valódi utad úgyis szél szárnyán szállva
sokszorozza erőd.
most a lét, a lét most van,
néha nehéz, de felemelő,
gyönyörűt hozó
állapot.

Veled megosztom, te megosztod velem,
bizalommal telve,
egy kávé mellett, merre megyünk,
velem tartasz, ha csak egy percre is,
áramlat, mi idesodort, 
élmény volt a javából.
Jelenség, élet öröm,
mi elragadt, s talán
örökre velünk marad.

- Máté Brigitta -

Flow

Tegnap került a kezembe a Fred-faktor című könyv, amely igencsak eltalált. Mondhatom, FLOW élményt okozott az olvasása, és egyúttal a saját valódi gondolataim is a felszínre törtek, és nem hagyták érvényesülni az az iránti aggódást, hogy odaérek-e a gyermekért az oviba, jajj ezt a metrót el kell érnem, és társai. :)

Fred egyébként egy postás, aki jól, ÖRÖMMEL végzi hivatását, vagyis megtesz mindent azért, hogy ő saját magával elégedett legyen, élvezze munkáját. Igen, nem egy álommunka, mert ugye van egy egyenruha, meg rohangálhat a házak között, és kézbesítheti a küldeményeket. Valljuk be, ha csak nem a húsz éve a házunkba járó Józsi bácsi dolgozik a postánál, nem nagyon figyelünk rájuk, a legtöbb esetben nem is foglalkozunk velük, és még kedvesek sem vagyunk túlzottan, max. köszönünk. Hangsúlyozom: a legtöbb esetben, mert momentán én sem tudom, ki a postásunk, szerintem az elmúlt fél év alatt egyszer találkoztam vele.

Szóval visszatérve Fredre, kedves volt, figyelt arra, ki-mikor nincs otthon, félretegye-e a küldeményét, mikor hozza ki, ilyesmikkel kedveskedett. Tehát igazából nem nagy dolgok, még csaknem is lett volna kötelessége, de megtette, mert számára ez fontos volt, így végezte el teljesen azt, amire bízták. Élvezte a Valódi Hivatását.

a Fred faktor - a kiadó linkje

Aztán a könyv kitér arra, hogy igazából rájött, hogy a Fred jelenség, amit Fred-faktornak nevezett el végül, igazából nem is számít ritka kivételnek, mert számos helyen találkozott vele. Megkapunk pár példát a légiutaskísérőn át, a mosodásig, amik mind azt igazolják, hogy az a foglalkozás, amiben vannak, jó nekik, elégedettek vele. Közelében nincsenek a világrengető dolgokhoz, nem is vágynak rá, egyszerűen csak minden nap, minden percében megtesznek mindent azért, hogy élvezzék azt, amit csinálnak. És ugye, ha ezt látja, tapasztalja az ember, akkor visszatérő lesz, és saját maga is formálódik. Ha pedig belül rend van, kifelé is jön, és az hozza magával a jó dolgok tömkelegét.

-          Ti voltatok már olyan üzletben (akár élelmiszerbolt, vagy éppen olyan hely, ahol kevesebbet fordultok meg, könyvesbolt, műszaki cikk üzlet), ahol az eladó rendkívül segítőkész volt, nem mászott rátok, tudta amit kell, figyelmes volt? Nálam voltak-vannak ilyenek, könyvesboltban, kávézóba, és tényleg nem látom azt, hogy erőlködnie kellene az illetőnek azért, hogy megtegye amiért dolgozik, és örömmel is teszi. Egymillió negatív példa is van, de most nem erre szeretném felhívni a figyelmeteket, az elme úgyis azonnal dobálja a példákat - a kis gonosz. :)

Hogy jön mindez a FLOW-hoz, vagyis az Öröm, az Életöröm, az áramláshoz?

Nem tudom, én ezzel kötöttem össze, talán azért, mert számomra az olvasás is flow-élmény. Kikapcsol, elmerülök benne, csakúgy,mint az írásban. Szánjunk időt ezekre, szánjunk időt magunkra! Mindig! Fontos, hogy a mindennapi kötelezettségek, és felelősségek mellett engedjünk meg magunknak egy kis lazulást, ami a miénk. Legyen az egy óra a fürdőkádban, egy edzés, olvasás, rajzolás, festés, kötés, zenehallgatás, túrázás, séta a városban, baráti összejövetel, filmezés, szóval akármi. Nem is kell nagy dolog, csak szerezzünk pozitív élményeket, amelyek felfrissítenek.

Én rájöttem, hogy bár reggel nehezen ébredek, panaszkodok, sokszor hisztizek egy-egy feladat teljesítésénél (ez rendszerint magamban történik), rengeteg flow ér nap, mint nap.

Egy e-mail, egy face-beszélgetés, az Életvezetési Tanfolyamosok sok-sok bejegyzése, és hozzászólása, érdeklődés az írásaim iránt, reggel az óriásszemű gyönyörű lányom ébresztése, és együttlevés, összebújás pár percre, egy csók, egy reggeli kávé, siker a munkában, hirtelen felmerülő dolgok megoldása, egy finom étel, maga a főzés, az esti nyugalom, olvasás akár útközben, írás…

Egyszerűen érthetetlen, hogy amikor látom leírva, milyen egyszerű, de hétköznap sokkal nehezebb megvalósítani azt, hogy az elme által küldött gondolatokra, nem fog sikerülni, nemjó, nincs időd, rossz amit csinálsz, nem érsz oda, utálni fogja, ideges lesz, stb… tudj reagálni. Megkérdezni, hogy tényleg? Vagy csak te gondolod? És igazából nem is úgy van?

Jó sok minden rohant le hirtelen J De nagyon-nagyon élvezem,  és örülök, hogy megtehetem, kiírhatom magamból, magamnak-Nektek.

A mai íráson túl megyek Király Viktor dedikálásra, nekem flow J Méghozzá Emmával! J

Holnap pedig Életvezetési Tanfolyam folytatás, a Valódi Hivatásról! Nagyon érdekel!

Ja, és az is flow, hogy ott lesz vagy 30-35 ember, akikkel csak jó élmények vannak, szóóóval most már befejezhetném ezt a bejegyzést. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy mostantól sokkal gyakrabban fogok jelentkezni!

Ui.: Amúgy kezdem érteni, miért jött létre a Hálafüzet, meg azok a kihívások, hogy 100 napon keresztül ki kell írni, hogy milyen poztívum ért. Ezen időszak alatt rendszerint, ha tényleg odafigyel az ember, rá kell ébredjen,

-          hogy sokkal több jó éri, mint amit észlel,

-          néha ő maga a negativizmus forrása, megjósolja-ítéli előre a helyzetet, embereket,

-          vagy arra ébred rá, mi okoz számára flow-t, miben érzi igazán jól magát,

-          miben kell változtatnia, ha kell.

Nektek van ilyen hálafüzetetek, vagy megjegyzitek, odafigyeltek ezekre?

ui2.: oké, mostmár tényleg befogom. :P

 - Máté Brigi -

és, bár nem írtam, írom le a konkrét neveket, többetekkel is találkoztam, beszélgettem, vagy csak eszébe jutottam az Életvezetési Tanfolyamról, és küldött egy üzenetet: jólesett nagyon és KÖSZÖNÖM! FLOOOW! Imádom ezt a csapatot, a teljeset :)